Ketogén diéta – 2. rész

top feature image

Ketogén diéta – 2. rész

Ebben az írásban praktikus tanácsokat adok, hogy hogyan tudja elkezdeni az életmódváltást. Kékkel talál linkeket, amelyekben le van írva, mi az, amit eszek és mi az, amit nem. Ki várja augusztus 10-ét?

Ha most azt gondoljuk, hogy az egész abból áll, hogy együnk zsírt és kész, akkor nagyon nagyot tévedünk. Le kell csökkentenünk a szénhidrát bevitelünket, meg kell növelnünk a zsír bevitelünket, és oda kell figyelnünk a húsfogyasztásra is. Az Atkins-diétában csak az a lényeg, hogy mennyi szénhidrátot fogyasztunk. A ketogén táplálkozásban viszont mást is nézni kell. Ettől persze nem kell megijedni, hiszen pár nap után megtanuljuk, mennyit ehetünk. Viszont, van egy fontos dolog: az epekő. Akinek epeköve van, óvatosnak kell lennie. A ketogén diéta epehajtó, hiszen a felgyülemlett epét kilöki, illetve felhasználja. Valójában havonta egyszer csinálnunk kellene egy epehajtást, persze, ha tudnánk róla. Jó nagy adag zsírt kell ehhez fogyasztani. Ha értesültem volna erről időben, akkor még most is meglenne az epehólyagom. Ezen felül viszont teljesen biztonságos táplálkozásról van szó, amely egész életünkön át tartható, hiszen minden finom falatot megehetünk – ami egészséges. A felesleges, mindenhol ránk tukmált ételekről viszont le kell mondanunk. De döntenünk kell, hogy mi a fontos: jól bezabálni mindenféle üres kalóriából, miközben már az ágyból sem tudunk a súlyunktól és az az okozta komplikációktól felállni vagy táplálni a testünket és fitten ugrándozni. Nekem sem volt könnyű. Két hónapon át nem tudtam megállni, hogy ne egyek pár kanállal a gyerekeknek készített tejberizsből, vagy ne kóstoljam meg a süteményt, a jégkrémet, amit nekik készítettem. Attól, hogy mézzel és teljes kiőrlésű tönkölybúza liszttel készül nálunk az ilyesmi, attól még hizlal. Nem annyira, mint fehér lisztes és cukros társai, és egészségesek is, de attól még hizlalnak. Amikor két hónap után a férjem is elkezdte a diétát, könnyebb volt már. Az Atkins-diéta után elkezdtem a ketogén diétát és mivel nem hirtelen történt a váltás, sokkal könnyebb volt. Igaz, azt hittem, egyszerű lesz, mivel mindent teljes zsírtartalommal fogyasztottam addig is, de rá kellett jönnöm, tévedek. Még úgy is kevés zsírt ettem. Az édesítőszereknek hála sok édesség elkészíthető cukor és méz nélkül is, viszont nekem valahogy nem jön össze az édesítőszerek használata. A méz mindig jobb választásnak tűnik, és valójában nincsenek bizonyítékok, kutatási eredmények arról, hogy az édesítőszerek károsak-e vagy, teljesen semlegesek a testünk számára, hiszen nem régen kezdte az emberiség használni őket. A legfontosabb szempont viszont, hogy mesterségesek, a méz pedig természetes. Így, inkább mézet használok, igazi házi mézet és nagyon keveset eszek az édességekből, amelyeket készítek (másfajta nálunk szinte nincs is, csak bio tönköly vajas keksz, vészhelyzetekre a gyerekeknek).

Most viszont lássuk, hogyan tudja valaki beépíteni a ketogén diétát a mindennapjaiba, ha:

1. kevés szénhidrátot fogyasztott

Könnyen! Csak a zsír mennyiséget kell megnövelnie, ami, természetesen, nem egyszerű, hiszen alig eszünk zsírt.

2. evett mindent

Fokozatosan, lassan. Először egészséges változatokra kell cserélni az eddig fogyasztott ételeket és igyekezni mindent otthon elkészíteni. Utána el kell hagyni a szénhidrátokat és egyre több zsírt kell bevinni.

3. rengeteg szénhidrátot fogyasztott

Ajjaj, de nem reménytelen. Először csökkentsük a pékáruk, édességek fogyasztását. A kenyeret cseréljük fel teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztből készült kenyérre, édességet pedig készítsünk mi magunk otthon. Minden nyalánkságban ki tudjuk cserélni a cukrot mézre, a finom lisztet pedig teljes kiőrlésűre. Aztán pedig lassan hagyjuk ki ezeket is, a családunk többi tagja pedig attól még nyugodtan eheti őket. Nekünk magunknak kell eldöntenünk, hogy mi a célunk, és amikor képesek leszünk megtenni, amit kell, akkor nincs megállás.

Sokszor hihetetlennek tűnik, hogy mennyire káros a sok csodaszép csomagolású élelmiszer, nyalánkság, de, amikor kipróbáljuk, milyen is az igazi, otthon sült kenyér, vagy a saját kezükkel készített sütemény, jégkrém, majd pedig ismét boltit eszünk, rájövünk, hogy megéri.

Mi a cél? Az egészség vagy a betegen henyélés? Nem lenne jobb a gyerekeinkkel futkározni, vagy síelni, úszni, szaladgálni?

Amikor pedig úgy érezzük, hogy eljött az idő, készen állunk, és mégis elkap a éhség, mit tehetünk? Én olyankor jó sokat reggelizek. Szalonnát, sonkát, tojást, sajtot, amíg szét nem pukkadok, hogy ne is férjen semmi más belém. Eddig bevált, másnap pedig már könnyebb.

A család többi része: róluk is gondoskodni kell, de, mivel semmi különleges vagy ehetetlen ételt nem eszünk, ezért ők is ehetik, amit mi. Én sem főzök külön senkinek, csak annyi a különbség, hogy a gyerekek esznek jégkrémet, én meg csak keveset. 🙂

És 1:0 a falusi emberek számára, mivel náluk minden adott, nem kell különleges dolgokat vásárolniuk, csak kimenniük az udvarra és a kertbe. Városon pedig meg kell változtatni a vásárlási szokásokat és meg kell szokni, hogy alapanyagokat veszünk kész vagy félkész termékek helyett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Post navigation

  Next Post :
Previous Post :