Amikor az embernek a legegészségesebben kellene élnie, amikorra már tudnia kellene a testére figyelni, eljut oda, hogy fogalma sincs, mit tegyen. Mindenki ajánl valamit, ő pedig, ha valami teljesen mást tenne, akkor sem meri, mert azt senki sem mondta. A várandósság időszaka, főleg első gyermekkel, nagyon stresszes tud lenni.
A világ legtermészetesebb dolgáról van szó, amit túlbonyolít az emberiség. Gondoljunk csak bele: a természetben is ugyanilyen huzavona, rohangálás, evés-ivás mánia, kívánósság, stb. van, mint nálunk, embereknél? Az állatok is ekkora ügyet csinálnak az új jövevény érkezése miatt, mint mi? Igaz, ha ösztönösen élnénk, akkor nem is ártanánk magunknak annyit babavárás előtt sem. De vajon miért nem tudunk odafigyelni a testünk jelzéseire? Mondja-e ezt bárki is? Felhívják-e a figyelmünket arra, hogy figyeljünk oda, mi történik, amikor egy ételt megkívánunk, vagy hogyan érezzük magunkat, ha valamit kihagyunk az étkezésünkből?
A sófogyasztás gyerekkoromban nem kapott fontos szerepet, illetve nem nagyon foglalkoztunk vele, amíg édesanyámnak azt nem tanácsolták, hogy ne fogyasszon sót, mivel magas volt a vérnyomása. Bár, szerintem, ha a só okozta volna, akkor sócsökkentés után lejjebb kellett volna mennie, nem? Viszont, amit megfigyeltem első babavárásom alkalmával az az volt, hogy, amikor azt tanácsolták a szülés felé közeledve, hogy a lábdagadás miatt ne sózzak, tudtam, hogy nincs igazuk. És mégis lecsökkentettem a só mennyiséget. Nem akartam, de valahogy mégis megtettem. A férjem szólt rám, hogy mit csinálok?! Egy hét után már elkezdtek jobban dagadni a lábaim. Újra bevettem naponta fél kiskanál sót, és láss csodát, a lábdagadás lecsökkent. Ennyit tapasztaltam, majd pedig évekkel később rábukkantam egy cikkre, amely alátámasztotta a feltételezésem: a sómegvonás okozza a lábdagadást. Annyira logikusnak tűnt, hogy a só benntartja a vizet a szervezetben, ami miatt ödéma keletkezik, hogy szerintem nem sokan gondolkodtak el rajta, hogy valóban így van-e.
Az itt található cikkben az áll, hogy a cukorbevitel növekedésével lecsökken a nátriumszint a sejtekben és a glükóz kiszívja a sejtekből a vizet. Ekkor a sejtjeinken kívül gyülemlik fel a víz, miközben a sejtek dehidratáltak lesznek, a testrészeink pedig feldagadnak. Az ödémát a sok sófogyasztással azonosítják, pedig valójában sok cukor és kevés só fogyasztását jelenti. A kevés só emellett fejfájást is okozhat. A sejt közti állományban felgyülemlett vizet a szervezet számára nehéz só nélkül visszajuttatni a sejtekbe. A nagy vízleadás pedig a veséket is nagyon igénybe veszi, emeli a nyomást a véredények külső részén, amely miatt megemelkedik a vérnyomás. Amikor távozik a nagy mennyiségű víz a szervezetből, a vérnyomás is lecsökken. Miután a várandós nő vérnyomása lecsökken a távozó vízmennyiség miatt, akkor a vér kevesebb oxigént tud szállítani, ami kevesebb oxigént jelent az anyára és a magzatra nézve egyaránt.
Amint a fenn említett cikkben láthatjuk, nagyon gyorsan változhat a nátrium és a glükóz aránya, amelyet a szerző a menyének a láb ödémáján is észrevett. Amint sótablettát adott neki (amelyet a migréntől szenvedőknek ajánl), a lába kevesebb, mint 15 perc alatt normális vastagságú lett. A sóbevitel csökkentése automatikusan növeli a vérnyomást, és a triglicerid szintet. A szerző felteszi a kérdést, hogy talán pont a sócsökkentés miatt lesznek cukorbetegek a várandós nők, és születnek kettes típusú cukorbetegséggel a kisgyermekek?
A szerző forrásként tanulmányokat tüntet fel, tehát nem csak saját megfigyelései alapján írja, amit ír.
A cikk elmondása szerint a legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztunk cukrot, de, ha mégis, akkor emeljük meg a sófogyasztásunkat is.
Mivel eddig csak azt hallottuk, hogy a só káros, és elhízást, szívinfarktust és magas vérnyomást okoz, akkor vizsgáljuk meg, miért lehet ez téves szemlélet. Először is a saját édesanyám példáját kell felhoznom, akinek a vérnyomása nem lett alacsonyabb, amikor kevesebbet kezdett sózni, viszont belehalt a trombózisba, amely ellen viszont nátrium injekciót adnak. Most lássuk, mit mond a fenn említett cikk szerzője: a magzatok sós vízben úsznak, és mégsem születnek szívinfarktussal vagy magas vérnyomással. Az emberiség mindig használta a sót, és mégsem kapott mindenki szívinfarktust, vagy volt magas vérnyomása.
Még mindig kételkedik? Semmi gond, ne is higgyen el nekem semmit, amit leírtam. Próbálja ki, igaz-e. Én ezt tettem. Ha kicsit jobban megsózza az ételét, figyelje meg, mi történik. Ha teheti, mérje meg a vérnyomását minden étkezés előtt és után, valamint, amikor készen áll rá, nagy pohár vízzel vegyen be egy negyed kiskanál Tiszta sót. Nem szabad azonnal egy púpos kiskanállal indítani, főleg, ha valaki nem evett sósan. Fokozatosan, lassan építsük be a sót a mindennapjainkba! Nagyon figyeljünk oda, milyen sót használunk, hiszen a tapadásgátló nem biztos, hogy kell a szervezetünknek, sőt, olyan elmélettel is találkoztam már, amely szerint közrejátszik a vérnyomás növekedésében. Én csak a patikai sót ajánlom, amelyet gyógyszertárakban lehet beszeretni, vagy pedig Magyarországon kapható a Tiszta só elnevezésű 99,5% NaCl tartalmú, adalékoktól mentes só, amely Tejfalussy András, Weixl Várhegyi László és Prof. Dr. Papp Lajos nevéhez fűződik. A Tiszta só honlapját itt találják: https://tisztaso.hu/