A csecsemők ne kapjanak sót: Gyenge bizonyítékokra alapuló ajánlás – 3. rész

A babák sóbevitele egy vitatott téma és sokszor inkább a nullát ajánlják, minthogy utánajárnának, vajon miért kell kevés sót adni, vagy teljesen sómentesen táplálni a csecsemőket.

Az első részt itt találják: https://berta-irma.com/a-csecsemok-sofogyasztasa

A második részt itt taláják: https://berta-irma.com/csecsemok-so-2-resz

Lily Nichols cikke.

A babák sóbevitele tényleg a sós ételek preferálásához vezet felnőttként?

A legutolsó figyelmeztetés, amelyet hallani lehet, hogy a babák a sós ételek fogyasztása miatt későbbi életük során a sós ételeket fogják preferálni. Ugyanúgy, mint a magas vérnyomás elmélete, ez sem bizonyított. Egy tanulmány szerint azok a babák, akik csecsemőkorban a sós vizet részesítették előnyben, nagyobb valószínűséggel vittek be több sót totyogó korban. (És akkor mi van? Az én gyerekeim a sótartót nyalják, és kősót eszegetnek – havonta 1-2 alkalommal, ha úgy akarják, az orvosuk pedig csak az éves ellenőrzésen látja őket, amikor is minden tökéletes. Más gyerekek meg a taknyukat nyalják a bölcsiben, mert folyton taknyosak – a szerk.)

Ebben a széles körben nyilvánosságra hozott tanulmányban azonban kihagytak néhány dolgot a sajtóközleményből. Csak azok a csecsemők mutattak nagyobb vonzalmat a só iránt, akiket 6 hónapnál hamarabb ismertettek meg a keményítő tartalmú ételekkel. Ezek a gyerekek nagyobb valószínűséggel nyaltak sót az ételek felszínéről óvodás korban. Ez felveti a kérdést, hogy inkább a sót vagy a finomított szénhidrátot részesítik előnyben. (Ismét, mi baj a só evésssel? A cukorral kellene foglalkozni, nem a sóval, és egy ilyen vizsgálatban figyelembe kellene venni az összes ételt, amit egy gyermek fogyaszt – a szerk.)

A babák sóbevitele: érdekesség

A legérdekesebb információ, amit a szerző talált, hogy van olyan kutatás, amely szerint azok a csecsemők, akik nátrium/elektrolit/folyadék egyensúlyhiánynak voltak kitéve a méhben és életük első részében, csecsemő- és kisgyermekként a sót fogják előnyben részesíteni. Ezt olyan gyermekeknél tanulmányozták, akiknek édesanyja súlyos reggeli rosszullétektől szenvedett a terhességben, vagy, akiket alacsony nátriumtartalmú tápszerrel etettek, vagy, akik csecsemőkorban túlzott hányást és hasmenést éltek át, vagy, koraszülöttek, akiknél az életük korai szakaszában klinikai hyponatremiát tapasztaltak. Mindezen eseteknél nagyobb sóbevitelt figyeltek meg gyerekkorban. (Talán, mert szükségük van rá? – a szerk.)

A kis súllyal született gyermekeknél, akiknél születéskor a legalacsonyabb volt a vérben lévő nátriumszint, lett a legmagasabb a nátriumbevitel gyermek- és serdülőkorban. Az ezzel foglalkozó tanulmány szerint a születéskori alacsony nátriumszint megjósolja a magasabb nátriumbevitelt alacsony születési súllyal születő babák esetében 8-15 évvel később. Egyes kutatók elmélete szerint ez lehet a túlélés belső mechanizmusa: a só előnyben való részesítése, amely egyénenként nagy mértékben változó, attól függ, hogy valaki előzőleg sok vagy kevés sót fogyasztott-e és ki volt-e valaha száradva. Az információk alapján elmondhatjuk, hogy az élet korai szakaszában, még a születés előtt nem a magas, hanem inkább az alacsony sófogyasztás jövendölhet magasabb sófogyasztást a későbbiekben. Ez a szöges ellentéte annak, amit eddig mondtak nekünk.

Összegzés

Mindent összevetve, a kutatások nem jutottak egyetértésre a babák sóbevitele szempontjából. Hatalmas hiányosságok vannak a csecsemők „optimális” nátriumbevitelének értelmezésében. A nátrium csecsemőkre gyakorolt ​ „ártalmait” az eddigi kutatás nem igazolta egyértelműen – még csak közel sem. Lily Nichols soha sem javasolná, hogy egy csecsemőnek sok-sok sót adjunk, de az indokolta a bejegyzés témájának kutatását, hogy megértse, kockázatos-e a csecsemőket a család által elfogyasztott ételekből származó moderált nátriumszintnek kitenni. Más szóval, teljesen át kell-e alakítanunk a főzési szokásainkat, hogy kihagyjuk a sót, vagy külön sótlan ételeket kell-e készítenünk a baba számára?

Ha a család sok feldolgozott ételt eszik, akkor mindenképpen figyelni kell a termékek nátriumszintjére. Az Egyesült Államokban az elfogyasztott nátrium 75%-a feldolgozott élelmiszerekből származik, míg csak 10%-a a főzés során vagy az asztalnál hozzáadott sóból. Ha főleg alapanyagokból főzünk, akkor a szerző nem aggódna amiatt, hogy ízlés szerint fűszerezzük az ételeket sóval, és, hogy ugyanazokat az ételeket kínáljuk a babának. Valójában a BLW-t gyakorló családok többsége így jár el. (Ne feledjük, a BLW egyik alapelve a sómentesség, és az erről szóló könyvben sokszor hangsúlyozzák, hogy sómentesen főzzünk, és a legjobb az lenne, ha a baba nem látná, hogy az asztalnál megsózzuk az ételt, mert idővel ő is így szeretne majd enni. Nekem ez az egyik fő problémám a BLW-vel. – a szerk.)

A kutatások szerint a keserű ételekhez (mint zöldségek) való nagyon kevés só hozzáadása is sokat javít az ízükön, csökkenti a keserű ízt és az emberek, így a gyerekek is többet fogyasztanak belőlük. Úgy tűnik, sokszor a válogatósság, amelyet gyerekeknél tapasztalhatunk, főleg a zöldségek visszautasítása, kapcsolatban van azok ízével. Sóval és zsírral elkészítve sokkal ízletesebbek a zöldségek.

Összegzésként lássuk, mit tudunk a babák sóbevitelével kapcsolatban:

  • az anyatej nátriumszintje nem állandó
  • a csecsemők ajánlott nátriumbevitele mögött álló tudomány sokkal kevesebb bizonyítékon alapul, mint gondolnánk; ez egy óriási “tippelés”
  • Az alacsony vérnátriumszint kockázata csecsemőknél sokkal gyakoribb, mint a magas vérnátriumszint. A magas vérnátriumszint leggyakrabban kiszáradásból, nem pedig a túlzott sófogyasztásból ered
  • Körülbelül 4 hónapos kor után a csecsemők könnyebben ki tudják választani a nátriumot a vizelettel. 1 éves koruk körül a veséik oly módon képesek kiválasztani a nátriumot, mint egy felnőtté
  • Tanulmányok nem állapították meg következetesen, hogy a csecsemőkori sóbevitel összefüggésben állna a magas vérnyomással vagy a későbbi életkorban a só preferenciáival. Valójában az alacsony nátriumszintnek való kitettség méhen belül és csecsemőkorban nagyobb sóbevitelt jelez a későbbi életben

A szerző itt válaszol arra a kérdésre, amelyet sokan feltesznek neki:

Lily, ajánlod-e az olyan ételeket a babák számára, amelyek tartalmaznak sót? A válasz: igen. Instagramon láthatjuk, hogy, amit ő a babájának kínál, az gyakran ugyanaz az étel, amit a többiek is esznek. Nem ad sok sót azokhoz az ételekhez, amelyeket a baba is fogyaszt majd, de azok mindenféleképp tartalmaznak egy bizonyos mennyiségű sót. Van, aki szerint ki kellene hagyni a sót a főzés során és az asztalnál hozzáadni azt. Viszont, ha ínyencek vagyunk, mint Lily, akkor tudhatjuk, hogy az ételek ízesítéséhez a főzés során kell hozzáadni a sót. A főzőműsorokban szereplő szakácsok is főzés közben adják az ételhez a sót, nem pedig a végén.

Ha az asztalnál adjuk hozzá a sót az ételekhez, akkor azok csak sósak lesznek, nem pedig ízletesek. A szerző szerint próbáljuk ki, hogy mennyivel jobban ízlik minden, ha főzés közben egy kis sót használunk. Sőt, sokan túlzott mennyiségű sót vagy sós fűszert használnak az asztalnál, ha az étel nincs megfűszerezve. Vagy, ami még rosszabb, kevesebbet esznek az íztelen ételből és feldolgozott nassolni valóval pótolják a hiányt a TV előtt. Lily elmondja, hogy ők nem is tartják az asztalon a sószórót, mivel az étel, amit főz, ízletes, és nem egy tonna sóval éri ezt el.

Nem fogyasztanak sok feldolgozott ételt

Azt is elmondja, hogy nem fogyasztanak sok feldolgozott ételt. Ha így lenne, akkor jobban kellene aggódnia a só miatt, főleg amiatt a só miatt, ami ezekben az ételekben van. A feldolgozott ételek gyakran rendkívül sok nátriumot tartalmaznak, viszont nem ez az egyetlen probléma. A feldolgozott ételekből hiányoznak a tápanyagok. A CDC (amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ) adatai szerint a gyerekek által bevitt nátrium 58%-a feldolgozott ételekből származik. A felnőtteknél ez 75%. Holland étrendi felmérések hasonló mintákat találtak: a gyermekek által fogyasztott nátrium nagy része kenyérből és gabonafélékből származik. Becslések szerint a holland gyermekek nátriumbevitelének csak 1%-a származik zöldségekből.

A gyermekek nem azért fogyasztanak túlzott mennyiségű nátriumot, mert szüleik megsózzák a brokkolit, hanem a feldolgozott élelmiszerek miatt. Ha a szülők nem sózzák meg a feldolgozatlan élelmiszereket, ami miatt azok íztelenek lesznek a só szándékos elhagyása miatt. Hogyan várhatjuk el, hogy a gyerekek többet fogyasszanak ezekből az ételekből? – teszi fel a kérdést a szerző. Lehet, hogy ez csak a szerző újabb kevésbé népszerű véleménye, de szeretné, ha gyermekei úgy nőnének fel, hogy a valódi ételek jó ízűek legyenek. Számára ez magában foglalja a sóval történő főzést. Szerinte nem áll rendelkezésre elég bizonyíték sem a bébiételek sózása mellett, sem pedig azok sózása ellen.

Eredeti cikk a referenciákkal a végén:

https://lilynicholsrdn.com/salt-baby-food-infant-sodium-requirements/

Ha tetszett a babák sóbevitele témakörét körüljáró cikkünk, illetve cikksorozatunk, oszd meg másokkal is!