A csecsemők ne kapjanak sót: Gyenge bizonyítékokon alapuló ajánlás – 1. rész

Csecsemők sófogyasztása

A csecsemők sófogyasztása rég óta kérdéses téma, amely miatt sokan rettegnek a sótól.

A második részt itt találják: https://berta-irma.com/csecsemok-so-2-resz

Lily Nichols cikke

A csecsemők sófogyasztása:

Állandó rettegésben tartja az édesanyákat, főleg azokat, akik első gyermeküket kezdik hozzátáplálni.

Szeretem Lily Nichols cikkeit és könyveit, hiszen ő  egyetlen cikknél is rengeteg forrást említ, utánajár annak, ami érdekli. A forrásként használt cikk igen hosszú, igyekeztem lerövidíteni, de nem igazán sikerült. A szerző által használt tanulmányokat, kérlek, nézd meg az eredeti írás alján. Az idézeteket nem idéztem szó szerint, sokat összefoglaltam, de így is hosszú lett a cikk, ezért több részben jelentetem meg.

Saját véleményem:

Már körülbelül tíz éve napi szinten veszek be sót kiskanállal, és a babavárásban is fantasztikus segítség ez, hiszen a tévhittel ellentétben, bizony szükségünk van a sóra. Sok szülő szeretné betartani, amit a gyermekorvos ajánl, ezért só nélkül eteti gyermekét, némelyeket egészen kétéves korukig. A potenciális károk mellett, amelyeket a sómegvonás okoz, az étkezés ilyekor komoly csatává válhat, amikor mindennel csalogatják a gyermeket, hogy egyen pár falatot.

Történt nálunk is egy ilyen eset, amikor a féltestvérem lányának az édesanyja kérésére só nélküli levest főztem, nekünk pedig sóval (Ádám akkor hároméves volt, és természetesen sós levest kapott). 3 napig ettük ugyanazt a levest, neki viszont csak 2 napra volt elég (elég keveset is főztem, ahogy kérték, mivel úgysem eszik sokat). Az első két nap kekszet, tejbegrízt, csokit, mindent ígértek neki, csak egyen egy kicsit. Meg is ette. Harmadnap ebéd előtt akartam neki gyorsan főzni egy kis levest, de azt mondták a szülei, hogy adunk neki egy kicsit a miénkből. Amint megkóstolta, megette az egészet és kért még egy tányérral. Ekkor volt másfél éves. Ennek ellenére kétéves koráig folytatták a sószegény táplálkozást. Számomra érthetetlen, hogy a szülők ilyenkor nem veszik észre, hogy mennyi idegsejtet spórolhatnak meg az étkezés körüli viták elkerülésével.

A gyermekek szeme alatti karikák is sok mindenről tanúskodnak. Sajnos sok gyermek szeme alatt borzalmas, sötét karikák láthatóak, amelyek utalhatnak kóros kialvatlanságra (igen, attól, hogy pörög egy gyermek, még fáradt, és pont a felpörgéssel kompenzálja a kialvatlanságot – ez egy védekezőmechanizmus), de érdekes módon, az „egészségesen”, só- és cukormentesen táplált gyermekeknél láttam eddig ezt legtöbbször, akik sok zöldséget és gyümölcsöt esznek. Érdekes megfigyelés a számomra, hogy azoknak a gyerekeknek kisebb táskák vannak a szeme alatt, akik sok ropit esznek – lehet, hogy a só az oka? Ha nincs igazam, javítsatok ki.

Térjünk rá Lily Nichols cikkére a csecsemők sófogyasztásáról

Lily Nichols elmondja, hogy, amikor olvasói kérték, hogy írjon a babák hozzátáplálásáról, akkor a tápanyagban gazdag ételekre és a feldolgozott ételek minimális mennyiségére szeretett volna koncentrálni. Rájött, hogy foglalkoznia kell a sóval, mivel gyakorlatilag minden, a csecsemők táplálásával foglalkozó forrás a sóval történő főzés és a só babaételhez való adása ellen figyelmeztet. Ezt azzal indokolják, hogy a só veszélyes lehet a fejlődő vesére nézve, vagy hajlamossá teheti a gyermeket a magas vérnyomásra, illetve, hogy majd a sós ételeket részesíti előnyben életében.

Lily idézi a BLW-ről szóló könyvben leírt figyelmeztetést a só káros hatásairól. A szerző első gyermeke, aki ma egészséges totyogó, kapott sót a hozzátáplálás kezdetén, mivel azt ette, amit a szülei. Számára nem volt értelme ennek a magyarázatnak, főleg amiatt, hogy a felnőttek sózás elleni figyelmeztetése is elavult táplálkozási  irányvonalakon alapszik.

Nálunk:

Nálunk is ugyanez volt a helyzet, ráadásul a magas vérnyomás elmélete is megdőlt, amikor a férjemmel kipróbáltuk, hogy mi történik, ha veszünk be sót: lement a vérnyomásunk. Ráadásul a babavárásban is vettem, és veszek be most is sót, hiszen akkor nincsenek lábgörcseim, ráadásul a tévhittel ellentétben nem is vizesedem, ha elég sót veszek be. Nincs lábdagadás, pedig pont amiatt nem ajánlják a sót, mert az egészségügyi dolgozók szerint végtagdagadást, vizesedést okoz. De térjünk vissza a cikkhez.

A szerző akkor nézett utána, hogy miért kell kevés sót adni a babáknak, amikor második gyermekénél tervezte megkezdeni a hozzátáplálást. Amikor megkérdezett féltucat gyermek táplálkozási és BLW szakértőt, hogy miért ajánlott az alacsony sóbevitel a babáknál, több kérdése lett, mint, amennyi választ kapott. A leggyakoribb válasz az volt, hogy a babák veséje még éretlen ahhoz, hogy feldolgozza a hozzáadott sót, de egyik szakember sem tudott neki lektorált irodalommal szolgálni a témában, ezért magának kellett keresnie. Hetekig kereste és semmit sem talált. Amit talált, az arról szólt, hogy a koraszülötteknek több nátriumra van szükségük, nem pedig kevesebbre. Az ő kérdése viszont az volt, hogy mi van az időre született gyermekekkel, akik betöltik a 6 hónapot. A válasz: semmi.

A csecsemők sófogyasztása: egy kutatócsoport összefoglalójára bukkant

Az volt a kutatócsoport feladata, hogy megvizsgálják bizonyos táplálkozási irányelvek pontosságát és azonosítsák azokat a területeket, amelyeken gyengék a bizonyítékok. Itt kezdett válaszokat találni. Elmondása szerint a csecsemők nátriumszükségletére vonatkozó iránymutatások csak találgatások. Találgatásokon alapul a csecsemők sófogyasztása a tudományos tények helyett.

Hogy állapították meg a babák nátrium bevitelének határait?

A csecsemők nátriumbevitelre irányuló ajánlásait elégséges bevitelnek nevezik. Az iránymutatásokban a megfelelő bevitelről döntenek, ha nincs elegendő bizonyíték a becsült átlagos szükséglet meghatározásához. A megfelelő bevitel egészséges emberek csoportjának táplálkozással bevitt napi átlagos tápanyagbevitele.  Mivel ezek az emberek általánosságban véve egészségesek, ezért az ő tápanyagbevitelük megfelelő kell, hogy legyen.

A csecsemők alapértelmezett tápanyagforrása az anyatej

A megfelelő nátriumbevitel csecsemők esetében az anyatej átlagos nátriumtartalma. A szerző elmondja, hogy ez nem igazán tudományos így, hiszen az anyatej tápanyagtartalma változó. A kutatókat idézi a szerző, akik elmonják, hogyan állípították meg a 6 hónapnál fiatalabb csecsemők számára a megfelelő bevitel mennyiségét:

„A csecsemők összes szükséges tápanyagának megfelelő mennyiségét az első hat hónapra úgy kaptuk meg, hogy megszoroztuk az anyatej napi átlagos mennyiségét (780 ml) és az anyatejben lévő tápanyagok koncentrációját. Az egyik komoly probléma az emberi tej összetételére vonatkozó adatok pontossága. Emberi tej esetében jelentett tápanyagértékek nagymértékben eltérnek a különböző vizsgálatok között és azokon belül. Az okok között szerepel az alanyok kis száma, az összetétel változása az etetés és a laktáció során, a helytelen mintavétel, a táplálékkiegészítők használatának és az élelmiszerek dúsításának hatása a tejösszetételre, valamint az elemzési problémák. \” – Orvostudományi Intézet, 2007

A kutatók azt is elmondják, hogyan állapítottá meg a 7-12 hónapos csecsemők megfelelő tápanyagbevitelét is: a hat hónapos vagy annál idősebb babákról feltételezik, hogy anyatejet és szilárd ételt esznek. A megfelelő tápanyagbevitelt úgy kapták meg, hogy a szilárd táplálékból származó tápanyag becsült átlagos bevitelét hozzáadták a 600 ml anyatej által biztosított tápanyagmennyiséghez. Sok esetben nem álltak rendelkezésre a szilárd élelmiszerekből származó tápanyagok adatai, így sokszor úgy kapták meg a megfelelő mennyiséget, hogy a fiatalabb csecsemőktől nagyobb mennyiséget, míg az idősebbektől kisebb mennyiséget következtettek ki.

Az egész csak következtetés a csecsemők sófogyasztásáról

Ezek alapján láthatjuk, hogy az egész csak következtetés. A megfelelőnek tartott bevitel valójában csak átlagos bevitel. Az átlagos bevitel pedig változó mennyiség, mivel az anyatej nátriumszintje nagy mértékben változik. Ráadásul a babák sem fogyasztanak ugyanannyi anyatejet, és a csecsemők bevitt tejmennyiségét is csak akkor lehet pontosan mérni, ha az anyuka csak fej. A babák bevitt tejmennyisége is napról napra változik.

A csecsemők sófogyasztása, és a többi tápanya: ugyanez ez a helyzet

Csak egy átlagot adnak meg. Valójában lehetetlen megállapítani, melyik tápanyagból mennyit visz be egy baba, ha nem elemezzük az anyatej minden egyes cseppjét, amelyet a csecsemő elfogyaszt. Az étkezési irányelvek bizottsága, annak ellenére, hogy eljuttatták hozzájuk a mért értékek variációit, 2019-ben még alacsonyabb célt határozott meg.

Lily Nichols cikkében idézi a 2019-es étrendi ajánlásokat, amelyek szerint a 7-12 hónapos csecsemők esetében a megfelelő nátriumbevitel az anyatejből és a hozzátáplálási ételekből származó becsült nátriumbevitelen alapszik. Az anyatejben a nátriumkoncentrációt ebben a korban 110 mg/l (5 mmol/l) mennyiségre becsülték. Ha 600 ml/nap átlagos anyatej fogyasztást feltételezünk, akkor ez körülbelül 70 mg/nap (3 mmol/nap) nátriumot jelent anyatejből. A hozzátáplálásból származó nátriumbevitelt 300 mg/nap (13 mmol/nap) mennyiségre becsülték. Ebből kapták, hogy a 7-12 hónapos csecsemők napi megfelelő nátriumbevitele 370 mg/nap (16 mmol/nap).

A szerző elmondja, hogy ez a dokumentum semmilyen kutatást sem idéz, amely összekapcsolná a nátriumbevitelt a csecsemőknél jelentkező káros következményekkel. Azzal sem foglalkoztak, hogy az anyatej nátriumtartalma változó.

Folytatjuk.

Eredeti cikk a referenciákkal a végén:

https://lilynicholsrdn.com/salt-baby-food-infant-sodium-requirements/

A csecsemők sófogyasztása továbbra is kényes téma, érdemes utána járnunk magunknak. Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is.