A korai fekvésidő hatása a gyerekre és anyára

Az esti lefekvés ideje gyerekek esetében sokszor megnehezíti a szülők dolgát és legszívesebben hagynák, hogy akkor menjenek a gyerekek aludni, amikor akarnak. Az esti rutin kialakításáról és a gyerekek ugyanabban az időben történő lefektetéséről már írtam, most viszont lássuk, mire jutottak a tudósok a rendszertelen alvással kapcsolatban. 10000 3 és 7 éves kor közötti gyermek alvási szokásait vizsgálták az Egyesült Királyságban, és arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszertelen alvásidőhöz köthetők a viselkedés zavarok. A rendszertelen alvási szokásokkal rendelkező gyerekeknél gyakoribb volt a boldogtalanság és veszekedés, valamint ezek a gyerekek másokra kevésbé voltak tekintettel. Ezt nem csak a szülők jelentették, hanem az iskoláskorú gyermekek tanárai is. Ha a gyermekek egyik nap este 8-kor mentek aludni, másnap pedig 10-kor, akkor is problémát okozott, ha a gyerekek ugyanannyi órát aludtak. A gyermekek szervezetét ez összezavarja, aminek a kicsik cirkadián ritmusa és hormonrendszere szenvedi kárát. Amikor a tanulmányban résztvevő gyerekek a rendszertelen alvásidőről rendszeresre tértek át, a viselkedésük jelentősen megváltozott. A rendszeres, azonos időben történő lefektetésnek pozitív hatásai lehetnek a gyermekek fejlődésére, egészségére és viselkedésére.

A gyerekek korai lefektetésének van még egy felőnye: a szülők mentális egészségének megőrzése. Tehát, nem csak a korán ágyban lévő gyermekek lesznek egészségesebbek és kiegyensúlyozottabbak, de a szüleik is, főleg az a szülő, aki nagyobb mértékben vesz részt a gyereknevelésben.

Jon Quach az ausztráliai Melbourne-ben lévő Murdoch Children’s Research Institute kutatója kollégáival a gyerekek korai lefektetésnek a gyerekek 20:30-ig történő elaltatását tekintik. Szerintük ez az az idő, amikor a kisiskolások szoktak aludni menni. A kisgyerekek melatoninszintje (hormon, amely segíti az elalvást) 20 óra körül a legmagasabb. Dr. Wendy Sue Swanson, egy Seattle-i gyerekorvos, a Seattle Mama Doc blog szerzője elmondja, hogy az alvás igen fontos mentális egészségünk és kedélyállapotunk szempontjából. Gyermekek esetében pedig igen fontos a viselkedésük és az önuralmuk tekintetében. Amikor pedig a gyerekek korán alszanak el, az anyuka (vagy a legtöbb időt velük töltő szülő) tud lazítani, pihenni és elintézni, amit nap közben nem tudott. A felmérésben résztvevő gyermekek, akik korán mentek aludni, sokkal jobb egészségnek örvendtek, az édesanyák pedig jobb mentális egészségi állapotban voltak, mint a később ágyba kerülő gyermekek és azok szülei. Az iskoláskor előtti gyerekek számára 10-13 óra alvás ajánlott, az iskoláskorúak számára pedig 9-11 óra a U.S. National Sleep Foundation szerint. Swanson elmondása szerint az alvásproblémák egyik oka a technikai eszközök használatában található, mivel a képernyők kék fénye nehezíti az elalvást és az ellazulást. Swanson a következő tippeket ajánlja ahhoz, hogy a gyerekek korábban ágyba kerüljenek:

– a gyerekek mozogjanak eleget nap közben

– a technikai eszközöket 19 óra után már ne használják

– adjunk nekik vacsora után időt, hogy lazíthassanak

– töltsenek egy kis időt a szülőkkel elalvás előtt.

Kutatások bizonyítják, hogy a korai lefektetés csökkenti annak esélyét, hogy a gyerekek túlsúlyosak legyenek későbbi életükben, ráadásul a gyerekek kognitív (gondolkodás, figyelem, emlékezet..) képességeire is kihat. Egy kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy az alvásidő néhány napig csekély mértékben történő rövidülése vagy hosszabbodása jelentős következményeket vonhat maga után. Ez a gyerekek nap közbeni viselkedésében nyilvánul meg.

Források:

https://www.mother.ly/news/irregular-bedtimes-have-a-big-impact-on-kids-behavior

https://www.mother.ly/news/its-science-sending-your-kids-to-bed-earlier-lowers-your-stress?fbclid=IwAR3Gi5oEpdnoX-55rBEEhhio8Kq0kB2ad86Ekf4ybcIZRS6jM_N7WkRDU1E

https://www.today.com/parents/study-putting-kids-bed-early-means-better-mental-health-mom-t53981

https://news.osu.edu/early-preschool-bedtimes-cut-risk-of-obesity-later-on/

https://academic.oup.com/jpepsy/article/38/10/1058/870356