Hogy is vezessem fel a mai receptet, hogy ne nézzenek teljesen őrültnek? Ezen gondolkodom azóta, hogy kipróbáltam. Ehető, finom, egészséges, nem tartalmaz gyulladáskeltő anyagokat, állati eredetű, és gyógyulni vágyók is ehetik, ha megbízható helyről származó sertés agyvelőt találnak. Igen, a fenti címben palacsinta szerepel, és most agyvelőről írok. Hogy hogy passzol össze a kettő?
A sertésagyvelőt eddig csak hagymán megsütve tudtam elképzelni, amit nagyon szeretek. A paleoketogén táplálkozás szempontjából viszont a palacsinta, hogy egészséges legyen, agyvelővel készül. Mivel szeretek kísérletezni a konyhában, ki kellett próbálnom. Az egy velőrózsára 3-4 tojás számunkra rántotta ízű volt, ezért az első próba alkalmával tettem hozzá egy mozzarellát is, és több velőt. Így már egész jó lett. A következő alkalommal pedig kevesebb tojással és több velővel próbálkoztam.
Az eredményről annyit mondanék, hogy ehető, a fiam pedig, aki mindig azt mondja, hogy olyan palacsintát süssek, amit apa és anya nem eszik, tehát liszteset, most azt mondta, hogy ez finom. Furcsa párosítás, de csak egészséges alapanyagokból áll. Feltételezem, ezt nem fogja minden olvasó kipróbálni, viszont azoknak, akik nem ehetnek lisztet, mégis nassolnának néha egészséges ételt, arra ez kiváló lehetőség.
Hozzávalók:
7 sertés agyvelő rózsa
5 tojás
Tegyük turmixgépbe az agyvelőt és adjuk hozzá az egész tojásokat. Turmixoljuk össze. Használhatunk bot- vagy kézi mixert is. A színe rózsaszín lesz, de ezen ne lepődjünk meg. A szokásos módon süssük meg, én sertészsíron szoktam mindent sütni. Ebből a masszából 7 darab palacsinta lett. Tölteléknek tejfölt, darált diót és pici mézet használtunk, ami a tejföl és a dió miatt már nem paleoketogén, de hortobágyi palacsintaként elfogadható ebben a diétában.
