Dr. Robert Lustig: Fat chance The hidden truth about sugar, obesity and disease (Kövér esély A rejtett igazság a cukorról, elhízásról és a betegségekről)
Olvasónapló – 1. rész
A második részt itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-2-resz
A harmadik részt itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-3-resz
A negyedik részt itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-4-resz
Az ötödik részt itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-5-resz
A könyvnek jelenleg, sajnos nincs magyar fordítása.
Dr. Robert Lustig youtube videóit nézve arra a döntésre jutottam, hogy el szeretném olvasni a könyvét. Több kutatóorvos munkájával ismerkedtem meg az utóbbi időben, és a legújabb kutatási eredmények alapján rá kellett jönnöm arra, amit még Dr. Atkins is kimondott, amit Schobert Norbi fitnessgurutól hallottam először, és amit William Dufty már több, mint 40 éve megírt: a cukor a felelős mindenért. Nem új keletű a tény, mindenki tudja, ha függő, ha nem, hogy káros és ártalmas, és nem kell sokat enni belőle. Mégis vannak, akik homokba dugják a fejüket, és azt gondolják, egészséges minden, amit árulnak, mert különben nem lehetne megvenni. A kicsi nem árt, nem eszünk mi olyan sokat, nincs idő főzni, jó az nekünk. Valóban így van?!
Dr. Robert Lustig szerint mindenki mást okol azért, ami történt. A gyorséttermek a videó játékok és a komputerek használatát teszi felelőssé az elhízásért, a TV ipar a szemét ételek (junk food) fogyasztását, az Atkins diéta hívei a túl sok szénhidrátot, stb. Az iskolák a szülőket, a szülők az iskolát okolják. Valójában viszont a cukor az, ami lassan megöl minket. Az orvosok esküjében benne van, hogy primum non nocere, vagyis, elsősorban ne árts. Dr. Lustig felhívja a figyelmet ennek az ellentmondásosságára, hiszen, ha tudjuk, hogy valami rosszul fog végződni, akkor semmittevéssel igenis ártunk.
A gyerekkori elhízás, a gyerekkori kettes típusú cukorbetegség mind növekvő tendenciát mutat. A túlsúlyosság növekedésével egyre betegebbek leszünk: elhízás, kettes típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, vérzsír problémák, szívbetegség. Emellett jelentkeznek még a metabolikus betegségek is, mint a nem alkoholos májzsírosodás, vesebetegség, policisztás petefészek szindróma. Emellett a túlsúllyal összefüggésbe hozható problémák még az ortopédiai problémák, alváskori légzésmegállás, epekövesség és depresszió. A hat hónapos gyermekek körében is járványszerűen nő a túlsúlyosság. A könyv elején találunk még sokkoló adatokat a Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentései alapján. A legérdekesebb, hogy nem csak a túlsúlyos személyek vannak kockázatnak kitéve, de a normál súlyú emberek 40%-a is inzulin rezisztens. Az emberek nem a túlsúly, hanem annak következményei miatt halnak meg. A túlsúly, Dr. Lustig szerint nem a krónikus metabolikus betegségek oka, hanem azok jele. Nem a túlsúly öli meg az embert, hanem a metabolikus szindróma.
Kalória és kalória nem egyenlő. Nem egyenlő a bevitt kalória és az elégetett kalória, írja dr. Lustig. A túlsúly fizikai, biokémiai, endokrinológiai, neurológiai, szociológiai és környezeti tényezők kombinációja.
A fogyókúra egy hatalmas biznisz. Sokan keresik azzal a pénzüket, hogy elhitetik az emberekkel, hogy csak akkor fogyhatnak le, ha az ő termékeiket veszik. Ezek a termékek lehetnek kész ételek, táplálék kiegészítők, vagy otthoni edzéshez szükséges gépek. A túlsúlyos emberek pedig mindent megtennének, hogy lefogyjanak, rengeteg pénzt költenek a gyors megoldást ígérő programokra, mondja dr. Lustig.
Az élelmiszeripar kétféleképpen válaszol az elhízási járványra: az egyik szerint mindenki maga felel azért, hogy mi kerül a szájába, a másik pedig, hogy minden élelmiszer részét képezheti a kiegyensúlyozott táplálkozásnak. Ezt az utóbbit dr. Lustig igaznak ítéli, de lényegtelennek is, mivel szerinte az élelmiszeripar az, ami kiegyensúlyozatlanná teszi a táplálkozásunkat. Az író elmondja, hogy az olcsó élelmiszer politikai stabilitást jelent, hiszen az élelmiszereknek széles körben elérhetőknek kell lenniük annyira alacsony árakkal, amennyire csak lehet. Az Egyesült Államok a GDP-jének 7%-át az élelmiszerekre költi, ami lehetővé teszi az embereknek, hogy több DVD-t és iPadet vegyenek, valamint többet tudjanak nyaralni menni, de a végén a tartósítószerekkel teli olcsó ételek többe kerülnek majd nekünk, mint az összes megvásárolt kütyü és a nyaralások összege.
Miért nem egyenlő a bevitt és az elégetett kalória? Dr. Lustig három okot sorol fel:
1. senki sem tud elégetni annyi kalóriát, amennyit jelenlegi táplálkozásunkkal beviszünk. Az író egy Big Macet hoz fel példának, amelynek elégetéséhez négy óra hosszát kell kerékpároznunk. A kalória és a kalória azért nem egyenlőek, mert a kalóriaégetést a testünk kontrollálja, és függ a bevitt kalóriák mennyiségétől és minőségétől.
2. Ha minden kalória egyenértékű lenne, akkor minden zsiradék is egyenlő lenne, hiszen mindegyik 9.0 kalóriát szabadít fel, amikor elég. De ez nem így van, mert vannak jó és rossz zsírok. Ugyanez a helyzet a fehérjékkel is: a minőségi protein, mint a tojás, csökkenti az étvágyat, és a gyenge minőségű protein, mint a hamburgerben lévő hús, amely tele van elágazó láncú aminosavakkal, amelyek összefüggésbe hozhatók az inzulinrezisztenciával és a metabolikus szindrómával. Ugyanígy a szénhidrátok sem egyenlőek: vannak cukrok és van a keményítő. Amikor dr. Lustig a cukorról beszél, akkor ő az ételekben lévő édes „dolog”-ról beszél, amely fruktózmolekulát tartalmaz. A fruktóz nagyon édes és elkerülhetetlenül zsírrá alakul.
3. Dr. Lustig problémaként hozza fel Tommy Thompson kijelentését, amely szerint sokat eszünk. Ebben a kijelentésben az író azt a problémát fedezi fel, hogy eszerint mindenből sokat eszünk, ami nem igaz: egyes dolgokból többet, másokból pedig kevesebbet eszünk. Az USA Mezőgazdasági Minisztériumának adatai szerint a fehérje és a zsírfogyasztás viszonylag változatlan maradt az elhízás terjedésének felgyorsulása idején. A teljes szénhidrátfogyasztás a napi bevitt kalória 40%-áról 55%-ra nőtt.
Dr. Robert Lustig elmondja, hogy a túlsúllyal küzdőket gyakran sújtják szívproblémák és kettes típusú cukorbetegség. A túlsúlyosak kétszer többet költenek egészségápolásra, mint a normál súlyúak, ezen felül pedig az élet több területén is problémákba ütköznek: párkeresés, házasság és utód nemzés. Néhol a túlsúlyos emberek munkáját is kevésbé fizetik meg, mint a normál súlyú társaikét.
Ha a túlsúly viselkedésbeli probléma lenne, ahogy sokan állítják, akkor a viselkedés megváltoztatásával, kevesebb étel fogyasztásával és több mozgással a probléma megoldódna, de dr. Lustig szerint ez nem így van. A könyv írója számos forrást említ, amelyek szerint majdnem minden életstílusbeli változás eredményes tud lenni az első három-hat hónapban, utána viszont a leadott súly visszajön.
Az egész világot érintő problémának írja le az elhízást dr. Lustig, aki elmondja, hogy sok országban a túlsúlyos gyerekek száma megduplázódott. Az fejletlen országokban, mint például Malajzia, India vagy Brazília is egyre több a túlsúlyos gyermek, ami eddig nem volt jellemző ezekre az országokra. Dr. Lustig ezt azzal magyarázza, hogy az amerikai étrend globális étrenddé vált. Az üdítők gyakran biztonságosabbak, olcsóbbak és elérhetőbbek, mint a víz vagy a tej. Emellett az utóbbi húsz évben azoknak az állatkertekben és a laborokban tartott állatoknak is nagyobb lett a súlyuk, akiket feldolgozott élelmiszerrel táplálnak.
Kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek nyolc éves korukig nem tudnak különbséget tenni a TV műsor és a reklám között. A szerző szerint az amerikai gyermekek átlagosan 3-4 órát tévéznek naponta. A műsorokat olyan reklámokkal vegyítik, amelyek elmondják a gyerekeknek, hogy mi is kell nekik.
Dr. Lustig felteszi a kérdést, hogy, ha a táplálkozás és a mozgáshiánya okozza a túlsúlyt, akkor hogyan tudnák megmagyarázni a hat hónapos csecsemők túlsúlyát.
A szerző teljesen egyszerűen magyarázza el az emésztési folyamatokat, és az inzulin szerepét, amely az energia elraktározásáért felel. Elmondja, hogy minél több az inzulin, annál több a zsír. Ha lecsökken az inzulinmennyiség, akkor pedig bekövekezik a fogyás. Nem rég óta tudjuk viszont, hogy ezt az energia egyensúlyt az agy egy négyzet centiméternyi része, a hipotalamusz befolyásolja. Emellett a könyvben megtaláljuk a leptin hormon elhízásbeli szerepének is a leírását. A túlsúlyosság Szent Gráljaként jelöli meg dr. Lustig a leptin rezisztenciát, amelynél a hipotalamusz nem érzékeli a leptin jelenlétét, és ekkor úgy gondolja az agy, hogy éhezik.
Dr. Lustig a St. Jude Children\’s Research Hospital-ben Menphisben kezdett dolgozni 1995-ben, ahol a tumor miatti agyműtéteken átesett gyerekeket ápolták. Ezek közül sok gyermek szenvedett hormon problémáktól a hipotalamusz sérülései miatt, amelyeket maga a tumor, az azt eltávolító műtét, vagy a sugár- és kemoterápia okoztak. Ezeknek a gyerekeknek a testsúlya nagyon megnőtt, és az étvágyuk megegyezett a túlsúlyos gyerekekével, akik nem estek át műtéten, de az energiaszintjük jelentősen alacsonyabb, mint a műtéten át nem esett társaiknak.
A folytatást itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-2-resz
A könyvet itt tudják megvásárolni: