Dr. Robert Lustig: Fat chance The hidden truth about sugar, obesity and disease (Kövér esély A rejtett igazság a cukorról, elhízásról és a betegségekről)
Olvasónapló – 3. rész
Az olvasónapló első részét itt találják: http://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely
Az olvasónapló második részét itt találják: http://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-2-resz
A negyedik részt itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-4-resz
Az ötödik részt itt találják: https://berta-irma.com/dr-robert-lustig-kover-esely-5-resz
Dr. Lustig leírja, hogy őseink vadászok voltak, akik leölték a zsákmányukat, vagy halat fogtak, és azt ették. Itt elmondja a hús- és zsírfogyasztás biokémiai folyamatát, valamint, hogy mi történik, amikor ezek után nem jut táplálékhoz a szervezet. (A ketogén diéta alapjait mondja el – a szerk.) Hozzáteszi, hogy a szervezetünk tökéletesen alkalmazkodott akkor, és most is a zsírok égetéséből származó energia felhasználásához. A természeti népek között világszerte ismert táplálkozás példájaként hozza fel a maszáj és a szamburu néptörzset (akik húst, tejet és állati vért esznek), és az inuitokat (akik halat, húst és bálnazsírt esznek). A szerző megemlíti Vilhjalmur Stefanssont, aki a múlt század elején sarkkutatóként élt az inuitok között és soha sem érezte magát egészségesebbnek, mint akkor. Ő jegyezte le először, hogy ez a nép sosem eszik szénhidrátot, és extrém alacsony közöttük a rákos megbetegedés, szívbetegség, diabétesz és más krónikus betegségek. Azt is elmondja dr. Lustig, hogy ez mára sajnos megváltozott, mivel hozzájuk is eljutottak a feldolgozott élelmiszerek. Az előbb említett sarkkutató az Egyesült Államokba visszatérve orvosi felügyelet alatt egy évig csak húst evett, és ez semmilyen kárt sem okozott a szervezetében.
Dr. Lustig megemlíti dr. Robert Atkins diétáját is, amely az 1970-es években jelent meg. Elmondja, hogy az alacsony szénhidráttartalmú étrend a csúcsát 2002-ben érte el a New England Journal of Medicine-ben megjelenő publikációval, amely bebizonyította annak jótékony hatását. Emellett említést tesz a gyűjtögetésből létrejövő vegán táplálkozásról is, és annak fajtáiról. Az író elmondja, hogy őseink egyidejűleg egy fajta ételt ettek: vagy zsírt, vagy szénhidrátokat. Mi viszont megszoktuk, hogy ezeket együtt együk, például húst és burgonyát együtt, amit, ha évekig folytatunk, akkor megjelennek a krónikus betegségek vagy a metabolikus szindróma. A természetes ételek vagy zsírt tartalmaznak, vagy szénhidrátokat, és csak nagyon ritka esetben mindkettőt. Az ősember nem alkalmazkodott az egészségügyi szervek által ajánlott táplálkozási piramishoz, hanem azt ette, ami elérhető volt a számára. Dr. Lustig elmondja, hogy a metabolikus szindróma a XVII. században jelent meg, előtte viszont a táplálkozás abból állt, amit leöltek vagy, amit maguk termesztettek az emberek.
A szívbetegség elleni küzdelem a XX. század elején kezdett elterjedni, amikor Paul Dudley White megírta Hearth Disease (Szívbetegség) című tanulmányát. Ennek a betegségnek a táplálkozáson keresztüli megakadályozására való törekvés az 1960-as években volt a legerőteljesebb, de a szerző szerint ehelyett inkább sok millió embert öltek meg. A könyv megemlíti, hogy John Yudkin brit orvos mutatta ki elsőként, hogy a cukor a szívbetegségek okozója, amit meg is írt a Pure, White, and Deadly (Tiszta, Fehér és Halálos) című könyvében. Majd pedig Ancel Keys kezdte tanulmányozni a szívbetegség okait, és mivel főleg a gazdagok körében terjedt, akik megengedhették maguknak a húst, ezért a hús- és zsírfogyasztáshoz kötötte annak kialakulását. Dr. Lustig kritizálja Keys művét, a Seven Countries (Hét Ország) tanulmányt, mivel az:
1. 22 országos tanulmányként indult, de a 22 ország vizsgálatával a kapcsolat a zsírok fogyasztása és a szívbetegség között sokkal nehezebben volt bizonyítható.
2. Keys nem választotta külön vizsgálatában a transzzsírokat, mint a margarin, a telített zsíroktól.
3. Japán és Olaszország az utolsók Keys ábrázolásában, ahol a legkevesebb telített zsírt ették, de a legkevesebb cukrot is.
4. Keys elmondta, hogy a cukor és telített zsírok együtt okoznak szívbetegséget, de nem gondolta, hogy a cukor lehet a bűnös.
Dr. Lustig elmondja, hogyan kezdték a koleszterint okolni a szírbetegség létrejöttéért. A problémát viszont nem az okozza, hogy viszünk-e be koleszterint táplálkozással, vagy nem, hanem, hogy nem foglalkoznak a koleszterin fajtáival. A szerző elmondja, hogy azt a koleszterint, amely problémákat okoz a szénhidrátfogyasztás növeli meg a testben. 1993-ban volt egy kísérlet, amely bebizonyította, hogy a telített zsírok fogyasztása nem okoz szívbetegséget. Yudkin elméletéről nem értesültek az emberek, Keys elmélete viszont elterjedt a világon. Ezt kezdték egészséges táplálkozásként emlegetni, de, amikor eltávolítják a zsírt, az étel élvezhetetlen lesz. Hogy ehető legyen a zsírszegény élelmiszer, adtak hozzá cukrot. Példaként említi a könyv, hogy egy ételből eltávolítottak 2 g zsírt, és adtak hozzá 13g szénhidrátot, amelyből 4g cukor volt. A 2000-es évek elején górcső alá helyezték a szénhidrátszegény és a zsírszegény diétákat, és dr. Lustig 5 fontos tanulságot sorol fel ebből:
– a szénhidrátok csökkentése javítja a glükóz kontrollálását, ami a cukorbetegség kezelésének első célja
– a fogyás szempontjából a szénhidrátszegény és a zsírszegény diéta ugyanolyan hatásos
– szénhidrátok leváltása zsírokkal előnyös a szívbetegségek megelőzése szempontjából
– a szénhidrát megvonás jótékonyan hat metabolikus szindróma esetén
– a szénhidrát megvonás jótékony hatásai függetlenek a súlyvesztéstől
Dr. Lustig szerint a fruktóz „a méreg”. A cukor a legolcsóbb és legjobb, az ember által ismert ízfokozó. A fruktózból származó bevitt kalóriáink is, és a bevitt fruktóz mennyisége is megduplázódott. A cukornak (szacharóz) fele glükóz és fele fruktóz. A fruktóz pedig az, amitől a cukor édes. A cukor látszólag szénhidrát, de valójában zsír (mivel a fruktóz azzá alakul a májban), és szénhidrát (a glükóz anyagcseréje miatt). Itt mindkét metabolikus folyamatnak egyszerre kell lejátszódnia, ami problémát okoz. Ha éhezünk, akkor a cukor gyorsan fel tudja tölteni a máj glikogén raktárait, ami jó, de az emberek nagy része ritkán éhezik, vagy energiahiányos (30%-kal több a túlsúlyos a világon, mint az éhező). A szervezetünk nem alkalmazkodott a jelenlegi óriási cukorbevitelhez, és ez lassan öl meg minket – állítja dr. Lustig.
Dr. Lustig szerint vannak, akik a napi kalóriaszükségletük 40%-át cukorral viszik be, ami semmiféleképp sem lehet jó. Az American Heart Association által ajánlott napi 200 kalória cukrot szinte a föld minden országa felülmúlja. A magas fruktóz tartalmú kukorica szirup az Egyesült Államokban és Kanadában nagyon elterjedt, de az Európai Unióban és Japánban kevésbé. A világ többi része szacharózt, azaz répa- vagy nádcukrot használ. A gyümölcsöket jobbnak tartja az író, mint a gyümölcsleveket, mert a gyümölcsök rostokat is tartalmaznak. Az összes kalóriát tartalmazó édesítőben van fruktóz: a fehér cukor, a nádcukor, a répacukor, a gyümölcscukor, barna cukor, magas fruktóz tartalmú kukorica szirup, juharszirup, méz, agavé szirup. A könyvben megtaláljuk a glülóz, az etanol és a fruktóz lebontásának leírásait is.
Dr. Lustig egy kollégájával tanulmányozta 2000. és 2010. között a világ 154 országának adatait, amely idő alatt a cukorbetegségben szenvedők száma a világ lakossának 5,5%-áról 7%-ára nőtt. Meglepő módon a teljes kalóriabevitel nem volt kölcsönös összefüggésben a cukorbetegség terjedésével, de a cukorból származó kalóriák növekedésével igen. Emellett, azokban az országokban, ahol csökkent a cukorfogyasztás, csökkent a cukorbetegek száma is. A cukor méreg – állítja dr. Lustig. Az alkoholizmushoz hasonló állapotnak írja le az író a cukorfogyasztást, amely, ha túlzott mértékben és folyamatosan történik, akkor az agyat arra készteti, hogy mindig többet akarjon. A fruktózfogyasztás nem stimulálja az inzulinválaszt, így a leptin sem tud hatni. A hosszú távú fruktózfogyasztás inzulinrezisztenciát generál, és hyperinzulinimiát okoz, ami közbelép a leptin jeleinek terjedésébe, és további táplálékbevitelt eredményez. A gyümölcsökben lévő cukor nem okozott gondot elődeink számára, hiszen az csak egy-két hónapon át volt elérhető, amelyet négy téli hónap követett, és nem volt ennivalójuk. Erre kellett felkészülniük, amikor is zsírban kellett elraktározniuk a tápanyagokat az éhínség idejére.
Az élelmiszerekben lévő rostokat dr. Lustig vízben oldhatóakra és vízben oldhatatlanokra osztotta. A vízben oldódóak lelassítják az emésztést és a tápanyagok felszívódását, és a vastagbél baktériumai fermentálják őket gázokká. A vízben nem oldódó rostok poliszacharidokból állnak, mint pl. a cellulóz. Ezek nem szívják magukba a vizet és hashajtó hatásúak. A kettő együtt legyőzhetetlen páros az emésztés szempontjából. Lassítják az emésztést, de nem túlzottan, csak épp annyira, hogy a máj teljesen fel tudja dolgozni a táplálékot. Sajnos ma már mindenből eltávolítják a rostokat azért, mert úgy tovább lehet őket tárolni és finomabb lesz az összetételük. A rost mentes élelmiszerek közé tartozik a hántolt rizs, fehér liszt, tészta, burgonya, sütemények, édességek, sós kekszek, müzlik. A tápanyagokkal dúsított gabonák pótolhatják az eltávolított tápanyagok egy részét, de dr. Lustig szerint az egyszer eltávolított rostokat vissza már nem lehet tenni. A teljes kiőrlésű gabona fogalma is téves. Dr. Lustig elmondása szerint a teljes kiőrlésű gabona az FDA szerint 51% teljes kiőrlésű gabonát kell, hogy tartalmazzon, vagy, hogy termékek összetevőinek esetében a gabonák közül az első helyen kell, hogy szerepeljen (az összetevők között az első helyen az szerepel, amiből a legtöbb van egy termékeben – a szerk.).
A gyümölcsökben van fruktóz, és vannak rostok is. Ha úgy esszük a gyümölcsöt, ahogy azt a természet megalkotta, akkor nem terheljük túl a májat, és az meg tud birkózni a feladattal. A gyümölcslevek rostokban szegények. Némely vitaminok és ásványi anyagok bizonyos mennyiségben megmaradnak, de, ha nincsenek rostok, akkor mindegy, honnan származik a fruktóz, a hatása ugyanolyan lesz. Őseink egyben ették meg a gyümölcsöket, és nem is voltak fruktózhoz köthető egészségproblémáik. A világon divatossá vált smoothie-k (gyümölcsturmix – a szerk.) dr. Lustig szerint mégsem olyan egészségesek, mint amilyennek tartják őket. A gyümölcsökben lévő cellulóz szilánkokká hasad, és ugyanolyan gyorsan kerül a cukor véráramba, mintha gyümölcslevet ittunk volna.
A testmozgásról is ír dr. Lustig. Elmondja, hogy az testedzés izmotépítő hatású, de nem csökkent súlyt. Ha a táplálkozásunkon nem változtatunk és erőteljes testedzésbe kezdünk, a súlyunk valamelyest csökkenni fog. A diéta a súlyról, az edzés pedig a centiméterekről (a szerző inchet használ mértékegységként – a szerk.). A testedzés olyat tesz, amit a diéta nem tud: izmot épít. Sok ember, a klinikusokat beleértve, a BMI-t (testtömegindex – a szerk.), kiegyenlíti a testzsírral. A BMI nem tesz különbséget a bőr alatti és a zsigeri zsír között, vagy a zsír és az izom között. Az edzés javítja az inzulin érzékelés képességét, csökkenti az inzulin mennyiséget a vérben, és javulást hoz a leptin érzékelése terén. Emelett javul az életminőség, az energiaszint növekszik, és mindezek által betegségeket előzhetünk meg.
Testedzéssel a szimpatikus idegrendszerünk jeleket küld az izmoknak, hogy hozzanak létre új mitokondriumokat, ami több energiát jelent számunkra glükóz és zsírsavak formájában. A mitokondriumok kora nagyon fontos, mert az elöregedett mitokondriumok hatástalanok, és több szabad gyököt hoznak létre, amelyek inzulinrezisztenciához vezetnek. A testedzés segít megszabadulni az elöregedett mitokondriumoktól, ami hozzásegíti az izmokat az energia hatásosabb felhasználásához. Emellett a testedzés csökkenti a stresszt, növeli a májban a Szent-Györgyi-Krebs-ciklus sebességét. Dr. Lustig szerint mindegy, milyen sport izzaszt le minket, a lényeg, hogy izzadjunk – tehát, mindegy mit, csak sportoljunk.
Folytatjuk.
A könyvet itt tudják megvásárolni:
