Manapság a diéta, az egészséges életmód egy megvásárolható termékből álló változatos élelmiszereket felsorakoztató, kényelmes élet, amelyben mindenből csipeget az ember, de valójában semmit sem evett. Szép ígéretekkel kecsegtetnek az édesítőszerek is, amelyek azt sugallják, hogy továbbra is fogyaszthatjuk kedvenc nyalánkságainkat mindenféle mellékhatás nélkül, miközben karcsúak és makkegészségesek leszünk. Biztos, hogy nem vernek át minket? Tényleg egészségesek a mesterséges édesítőszerek, a méz pedig tiltólistás a cukorbetegek számára?
Mégis, mi a probléma az édesítőszerekkel?
Az, hogy nem ismerjük a valódi hatásukat. A cukor káros mivoltát közel 100 év intenzív használat után kezdték felfedezni, és még mindig nem jutott el az emberekhez, illetve nem elég széles körben. Sokan vannak, akik szerint a kicsi nem árt. Most pedig, ha az édesítőszereket tesszük górcső alá, mi a helyzet? Az, hogy nem ismerjük őket és hatásukat eléggé. Bármilyen természetes anyagokról van szó, biztos, hogy izolálva minden más anyagtól, amely természetes állapotában megtalálható mellettük, ugyanolyan természetesnek veszi a szervezetünk? Mekkora az a mennyiség, amit képes tolerálni a szervezetünk? Amíg viszont ezekre nincs konkrét válasz, addig inkább ne kockáztassunk.
A különféle cukoralternatívák is jó megoldásnak tűnhetnek, viszont egyet ne feledjünk el: mindenhol a világon az ott található cukortartalmú élelmiszerekből nyerték és nyerik ma is a cukrot. Azért fizetünk horribilis összegeket bizonyos cukrokért, amelyek szinte megegyeznek a répacukorral, mert messziről hozták őket. A nádcukor szinte ugyanaz, mint a répacukor, a barna cukor pedig az előzőleg eltávolított melasszal visszaszínezett fehér cukor. A melasz viszont kis mennyiségben van jelen a barna cukorban, tehát a vitamin és ásványi anyag tartalma is elenyésző. A kókuszvirág cukor szintén nem a legjobb választás, mivel az Amerikai Diabétesz Egyesület figyelmeztetése szerint más cukrokkal lehet dúsítva, valamint kalóriatartalma megegyezik a nádcukoréval, vagy minimális eltérést mutat a répacukorhoz képest. Glikémiás indexe tényleg alacsonyabb, mint a répacukoré, de nem annyira, hogy pénzt adjunk érte, mivel tényleg elenyésző számról van szó.
Miért jó a méz?
A Paleomedicina oldalán található cikkben ez áll: „A tudományos vizsgálatok és ismeretek alapján azonban egyre inkább nyilvánvaló, hogy a méz ma is az egyetlen bizonyítottan nem egészségkárosító édesítőszer.” Kb. 20g az a fruktóz mennyiség, amit, ha elfogyasztunk, még nem okoz gondot. Ezen felül viszont az említett forrás szerint már jelentkezik magas vérnyomás, gyulladásos faktorok emelkedése, húgysavszint emelkedés, hízás, és fáradtság. Ezenfelül a fruktóz okolható a hízásért, amit nem csak a paleomedicina oldalán olvastam, hanem Dr. Robert Lustig Fat Chance című könyvében is.
A cukoralkoholok sem egészséges alternatívák, hiszen daganatképző hatásukkal is számolni kell. Előállításuk során pedig fontos, hogy tiszta formában állítsák őket elő, ami viszont nem mindig történik így. Például a xilit előállítása közben keletkező galaktitol nagyon káros a szervezet számára. „Többek között szürkehályogot okozhat és májkárosodáshoz vezethet” – áll a paleomedicina oldalán.
A cukorbetegek sokszor félnek a mézfogyasztástól, pedig a paleomedicina csapata szerint ez felesleges. „Kutatócsoportunk eredményei valamint betegeinktől szerzett tapasztalataink alapján azonban az a véleményünk, hogy ennek a két felhozott oknak, valójában nincs köze a cukorbetegség szövődményeihez és kialakulásához. Az élelmianyagok glikémiás indexe önmagában nem jellemzője a tápanyag egészséges voltának. Valamint önmagának a vércukor emelkedésnek sincs jelentősége a cukorbetegség szempontjából. A cukorbetegség esetén a problémát a gyulladásos faktorok megemelkedése, valamint az extrém mértékű szénhidrátfogyasztás jelenti. Egy átlagos cukorbeteg étrendjében, ha édesítőanyagként használja a mézet, az kb. 10 % vagy kevesebb lesz az egyébként általa elfogyasztott összes szénhidrátmennyiséghez viszonyítva.”
Emellett szerintem mindenki tudja, hogy az édesítőszerek gyárakban készülnek, a mézet pedig méhek készítik (az igazi, házi mézet). Már ez is elég kellene, hogy legyen, hogy meghozzuk az egészségünket támogató döntést és ne a mások által ránk erőltetett, becsomagolt édesítőszert vegyük, hanem bízzunk a természetben.
Források: