Édesítőszeres édességek – annyit ehetek, amennyit akarok?

A mesterséges édesítőszerek azt az illúziót árulják nekünk, hogy ehetünk édességet anélkül, hogy ártanánk magunknak. De csak a zsírraktározással ártunk, vagy a testünk becsapásával is? Dr. Lustig elmondja, hogy tudjuk, mit tesz a testünk a mesterséges édesítőszerekkel, tehát, tudjuk, hogyan bontja vagy nem bontja le őket, de azt nem tudjuk, hogy ők mit tesznek a testünkkel. Egy biztos: a száj érzékeli, hogy édes íz érkezett, a hasnyálmirigy pedig felkészül az inzulin termelésre. Hogy mi történik, amikor ilyenkor nem érkezik cukor, nem tudni. Lehet, hogy a hasnyálmirigy azt mondja, rendben, semmi gond, majd máskor. De mi van, ha nem?

Az édességfüggőség, a gyors étel függőség, minden táplálkozási rendellenesség problémát okoz és betegségekhez vezethet. Maga a függőség is tekinthető betegségnek, amelyből vagy kigyógyulunk, vagy a rabjai maradunk. Ha életmódot váltunk, pár napig vagy pár hétig nagyon erősnek kell lennünk, hiszen az egész napos evés és a nassolni valók mindenhonnan leselkednek ránk. Azt halljuk, hogy enni kell, egyél, muszáj, nem lesz erőd, stb. Kitartunk, és, ha hiszünk abban, hogy édesítőszerrel helyettesíthetjük a cukrot mindenféle mellékhatás nélkül, akkor igazunk van-e? Meggyógyultunk-e egyáltalán, ha ilyenre vágyunk? Rendbe jött-e a lelkünk, ha édességzabálásra vágyunk? Abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy édesítőszeres édességből tömhetjük magunkat tovább, véleményem szerint nem a legjobb. Ha sokszor elkap a vágy, hogy együnk valamit, ami nem egészséges, akkor még nem szabadultunk. Amikor heti egy alkalommal képesek leszünk megenni egyetlen szelet süteményt, akár cukorral, akár mézzel, akár édesítőszerrel készült, és utána megállni, akkor mondhatjuk el magunkról, hogy meggyógyultunk.

Miért is eszünk egyáltalán édességet, ha semmi tápláló funkciója nincs? Nélküle nem halunk éhen. Mondhatjuk, hogy élvezeti célból… Ekkor viszont el kell mondanom, hogy elég vacak életünk lehet, összetört, sérült lelki világunk, ha az édességnek kell élvezetet nyújtania.

Szörnyű volt ezt most leírnom. Fáj, hogy ilyet írtam, hiszen én is a rabja voltam. Ha pedig nem bírnám megállni, hogy egyek az édességből, vagy csak egy szeletet egyek meg, akkor még mindig a rabja lennék. Mindenhol azt halljuk, hogy találjuk meg az élet szépségét, önmagunkban keressük a boldogságot, érezzük jól magunkat a bőrünkben, de maga a hozzáállás tényleg segít, vagy mi van, ha meg kell szabadulnunk a mérgező, megbetegítő ételektől, hogy teljes életet tudjunk élni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.