Házi munka gyerekeknek

Amikor a gyermekeinket elárasztjuk játékokkal, ők folyton a nyakunkban vannak, és ott tevékenykednek, ahol mi vagyunk. Aztán elkezdik kiszedni a mosógépből a ruhákat, beleteszik a szennyest, és be is szeretnék indítani a gépet. Amikor főzünk, burgonyát akarnak hámozni. Segíteni akarnak, de minket feltartanak, viszont örülnek, ha ott lehetnek, és néhány dolgot megcsinálhatnak helyettünk. Miért ne segíthetnének? Sok blogon találunk feladat kártyákat gyerekeknek a koruknak megfelelő házi munkával. Ha már vannak ilyen kártyák, akkor nincs más hátra, mint utánanézni, hogy csináljuk, és belevágni. Nekünk könnyebb lesz, amikor megtanulják, nekik pedig öröm, ha segíthetnek.

Nem kell a legnehezebb dolgokra gondolni, inkább csak apróságokra, amelyeket mi lehet, hogy nem is szeretünk elvégezni, sőt, időpazarlásnak tartjuk, ők viszont elszórakoznak velük.

A házi munka az életünk része, a gyerekek pedig, ha azt látják, hogy anya csinál mindent, és nem is engedjük, hogy segítsenek, akkor azt fogják megtanulni, hogy semmit sem kell csinálniuk. Ez semmiképp sem jó, hiszen én is egy voltam az olyanok közül, akiknek semmi dolguk sem volt, csak tanulni, aztán egész délután a könyvek fölött ültem, tanultam is, hiszen kitűnő tanuló voltam, de gyorsabban is megcsinálhattam volna a leckét. Ennek a levét akkor ittam meg, amikor édesanyám meghalt és a nyakamba szakadt minden: mosás, főzés, takarítás az egyetem mellett. A mosógépet sem tudtam beindítani, főzni pedig végleg nem tudtam. De mennyivel egyszerűbb lett volna édesanyám élete is, ha azt mondta volna, hogy indítsam be a mosógépet, vagy válogassam ki a ruhákat? Sokkal egyszerűbb, és az enyém is, hiszen lett volna már gyakorlatom sok mindenben, de én csak tanulni tudtam.

A gyermekeim viszont szívesen segítenek, és most vezettem be egy új feladatrendszert, hiszen eddig csak néha voltak feladataik: ruhák kiszedése a mosógépből és az asztal megterítése. Egyszerűen beírtam a Google-be, hogy „free printable chores for kids” (ingyenesen nyomtatható házi munka gyerekeknek), találtam képeket, kinyomtattam, lamináltam és kész is van (keményebb papírra akár mi is megrajzolhatjuk ezeket). A gyerekeimnek minden nap van feladatuk, amelyet, ha elvégeznek, jutalomkártyákat kapnak, és hétvégén pedig pénzt kapnak a mindennapi feladataikért. Napi 20 centet, azaz heti egy eurót terveztem nekik adni. Mindenki a lehetőségeihez mérten határozza meg az összeget, amely ne legyen túl nagy, mert a gyerekek az apró pénznek is örülnek, és meg kell tanulniuk a keveset is értékelni. Ezen felül pedig jó viselkedésért is kapnak méhecskés kártyákat, amelyeket különböző jutalmakra cserélhetnek: vagy egy új könyvre, vagy pedig együtt készítünk egy mézes finomságot (minden második héten készítünk édességet, ezért ez különleges lesz számukra). Kiválogattam a kártyák közül azokat, amelyek feleslegesek, például a kutya vagy a macska etetés, mivel nincsenek házi állataink, és azokat, amelyekhez még kicsik a gyerekeink. A képen csak azok a kártyák láthatóak, amelyeket használunk. A többit eltettem későbbre. A napi feladatok kártyáit kis dobozokba teszem mindkét gyermek számára, és, amikor hazaérnek az óvodából, kiveszik őket, elvégzik a feladatukat mire én elkészítem az ebédet. Naponta 5-10 percet vesz igénybe a házi munka számukra, és hatalmas sikerélményt biztosít, amikor elvégzik a rájuk bízott feladatot.

Nem régen láttam egy cikket, amely szerint nem kell a gyermekeket házimunka végzésre kényszeríteni. A címet megemlítettem a férjemnek, akinek a következő mondatából azonnal világossá vált, miért is nem akartam én azt a cikket elolvasni: „És mi van, ha örömmel csinálják?!” Igen, az öröm! Miért ne csinálhatnák örömmel, amit el kell végezniük? Mondjuk, nem hallottam még olyan babáról, aki 10 hónaposan azért szedi ki a ruhákat a mosógépből, mert rákényszerítik. Önök hallottak már ilyet? Ha pedig már csinálja, akkor hadd élvezze, hogy segít, hogy ő a mi nagy segítségünk, és nélküle még a ruhákat sem tudjuk kiszedni, a teregetésről nem is beszélve! Ha pedig még tanulhatnak is a jó munkavégzés jutalmaként, főnyereményként élik meg a házi munkát, és valójában 2-3 percüket rabolta csak el.

A gyerekeim reggeli feladatai például az öltözködés, bár, Katának még kell egy kis segítség, a beágyazás, majd pedig a mosogatógép kiürítése. Ezek után megisszák a tejet, majd, ha hétköznap van, akkor húzzák a cipőt, kabátot, és indulunk az oviba, hétvégén pedig mehetnek játszani. Az öltözködésért és beágyazásért természetesen nem jár jutalom. Ha nap közben ruhát mosok, akkor kiszedik azt, evés előtt pedig megterítik az asztalt, és közben tanulják, hogy melyik a jobb és bal oldal, és mit hova helyezünk az asztalon. Este összeszedik a játékokat, általában segítséggel, de néha egyedül is megbirkóznak a feladattal, majd pedig tudják, hogy eljött a fürdés és az alvás ideje. Apróságok ezek, de az a fontos, hogy ők is részt vegyenek a család mindennapi feladatainak elvégzésében. Igaz, hogy én sokkal gyorsabban elvégzem ezeket a dolgokat, de idővel megtérül a belefektetett munka, mert több időm jut majd arra, hogy a házi feladatukban segítsek, amikor iskolába járnak majd. Véleményem szerint megéri most időt szánni arra, hogy megtanuljanak segíteni nekem.