Az első részt itt találják: http://berta-irma.com/jollakni-dietaban-a-kaloriaszamlalas-mitosza-1-resz
Gondolkodtam, gondolkodtam… Einstein jutott eszembe, aki azt mondta, hogy „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” Bingó! Ez az! Mit tettem egész életemben? Húsból és zöldségekből kibírtam, hogy keveset egyek, de aztán szénhidrátból sokat ettem, és egész életemben túlsúlyos voltam. Emellett, a napi 1200 kalóriás étrenden, amellyel 4 kg-ot híztam, jóllaktam, vagyis úgy éreztem, de szédültem, fáradt voltam, folyton meg akartam fagyni, nem volt energiám.
Ekkor ugrott be, hogy a lányom, aki még ösztönösen táplálkozik, hiszen csak kétéves, este hatalmas pocakkal fekszik le, nap közben is jókat eszik, aztán reggel lapos hassal ébred. A férjem ugyanígy. A fiamnál változó a helyzet, néha többet, néha kevesebbet eszik, de neki is laposabb a hasa reggel, mint este. Nekem is, de nekem szinte alig. Valami nincs rendben. Tovább gondolkodtam és arra jutottam, hogy talán kisbabakorom óta nem laktam jól. Ettem, tele voltam, de nem laktam jól.
Azt is megfigyeltem, hogy a férfiak fiatalosabban néznek ki, mint a nők. Nem mindig és nem mindenki, de feltűnt, hogy sok esetben így van. A férfiak ösztönösebben táplálkoznak, mint a nők. A nők azért nem isznak, hogy ne kelljen sűrűn a mosdóba járniuk. Azért nem sóznak, mert a sóról azt gondolják, hogy magas vérnyomást okoz. Azért nem esznek zsírosan, mert azt gondolják, a zsírtól hízni fognak. Azért nem laknak jól, mert akkor kényelmetlen lesz a ruha, kigömbölyödik a hasuk. Mit tesz a férfi? Megsózza az ételt, szed még, ha ízlik, iszik, ha szomjas, és kigombolja a nadrágot, ha szorítja.
És mi az, ami még érdekes? Hogy kevesebb az ételek tápértéke, de azt tanácsolják, hogy együnk belőlük kevesebbet. És azt mondjuk, hogy nagyon kevés kalóriát kell ennünk, és még kevesebbet együnk, és edzeni kell, mert akkor ég a zsír, tehát a kevés kalóriából használjunk még el, lehetőleg minél többet, hogy fogyjunk. Aztán szedjünk mindenféle táplálékkiegészítőt, mert kevés a tápanyag. Tehát, a tápanyagszegény ételekből együnk még kevesebbet, hogy egészségesek legyünk, de szedjünk még vitaminokat és minden vackot, hogy ne legyen hiánybetegségünk. Akkor most mi van?!
Még valami feltűnt: a környezetemben, aki mindig is sovány volt, ha elkezdett az egészségével törődni, akkor néhány esetben meghízott. Persze, ez csak az én megfigyelésem, és nem ismerem a világ összes „mindent ehet és semmi sem látszik meg rajta” típusú emberét, de számomra ez elég volt ahhoz, hogy elgondolkozzam azon, hogy itt valami nincs rendben.
Dr. Fung elmondja, hogy a kalóriabevitel csökkentésével csökken a kalóriafelhasználás is. Statisztikák szerint az USA-ban csökkent a bevitt kalóriák száma, a túlsúly viszont növekedett.
Mi mindenhez kell kalória a szervezetünkben? Hőtermelés; protein, csontok, izmok újjáépítése; agyi funkciók; szívfrekvencia; pulzus; sport; méregtelenítés; emésztés; légzés; kiválasztás; zsírtermelés – ezekmind olyan folyamatok, amelyek energiát igényelnek, de nem tudjuk meghatározni, melyik folyamat pontosan mennyit. A kalóriacsökkentő kísérletekben a túl kevés kalória mindenféle gondot okozott. Csökkentek a testfunkciók, ami koncentrációs nehézségeket, fázást, csökkent pulzust, alacsony vérnyomást, mozgási nehézségeket („lustaság”), hajhullást, körömtöredezést okozott. Egy szénerőmű példájával magyarázza a dr. Fung a kalóriacsökkentés eredményét: amíg minden nap elegendő szenet kap a szénerőmű, addig csak picit raktároznak a munkások, hogy minden esetre legyen egy kis tartalék. Amikor kevesebb szén kezd érkezni nap mint nap, akkor még mindig raktároznak belőle arra az esetre, ha egyáltalán nem lesz. Kevesebb szénből tesznek félre, és még kevesebb marad az áramtermelésre, de attól még termelődik. Itt-ott van egy kis áramkiesés, de az árammal ellátott terület nagyjából működik, nincsenek komolyabb gondok. Nincs káosz, csak kisebb gondok. Ugyanígy mi is éhesek leszünk, ha kevesebbet eszünk, de attól még működünk. A legérdekesebb pedig az volt, hogy az egyik kísérletben résztvevők, akik nagyon kevés kalóriát fogyasztottak, elkezdtek állandóan az ételre gondolni, nem tudtak másra gondolni, és elkezdték a szakácskönyveket vásárolni. Bumm! Mit csináltam én évekig, és mit csinált anyukám évekig?! Gyűjtöttük a recepteket, állandóan, mindenhonnan.
Hogy mit olvastam még nála? A következő részben elmondom.
Folytatjuk.
Forrás:
Jason Fung (2018): Die Schlankformel. Riva Verlag, München.
