Lily Nichols: Real food for pregnancy (Valódi étel a várandósságban) – 1. rész

Olvasónapló

A ketogén diétát sokan csak egy önmagunkat kínzó életformának tartják, mivel maga a diéta szó jelenti ezt számukra. Az pedig, hogy ketogén, némelyek számára idegennek tűnik, és azért félnek tőle, mások pedig az életüket, az egészségüket és a jólétüket köszönhetik neki. Ezek után, ha meghallja az ember, hogy ketogén táplálkozást folytatna valaki, miközben babát vár, sokan arra gondolnak, hogy éhezteti majd magát és a szíve alatt fejlődő lényt.

Már évek óta nem tartom szükségesnek a szénhidrátokat, cukrokat, és azt is vagy tizenöt éve tudom, hogy elhízást és betegségeket okoznak, főleg a finomított szénhidrátok, így nem is fordult meg a fejemben, hogy káros lehetne ez az életforma babavárás idején, de úgy gondoltam, keresek olyan szakembert, aki ezt le is írja, tanulmányokkal alátámasztva.

És hogy miért tartottam biztonságosnak a ketózist babavárásban? Először is, mert a fiammal és a lányommal is, amíg a pocakomban voltak, csak akkor láttam viszont az ételt, ha az cukrot és fehér lisztet tartalmazott. Sőt, a lányommal még akkor is rosszul voltam, amikor reggel bármilyen kenyeret ettem – ez egyenlő volt a tönkrement nappal. Sajnos ez a probléma megszűnt a 3. hónap után, de az már más téma. Másodszor pedig, mert a szénhidrátfogyasztás ellenére a nők többsége enyhe ketózisban (nem a veszélyes ketoacidózisban!) van a babavárás második felében. Miközben kerestem olyan szakembert, aki nem fél a babavárás közbeni ketózistól, rátaláltam egy dietetikusra, aki a várandósság alatti diabéteszről, annak gyógyszermentes kezeléséről, valamint magáról az ajánlott táplálkozásról ír az a bizonyos 9 hónap alatt. Nem feltétlenül ajánlja a ketózist, és nem is foglalkozik vele, hanem a valódi ételek fogyasztására hívja fel a figyelmet, és a szénhidrátok veszélyesnek tartott alsó határa alatti fogyasztást ajánl. Könyvéből megtudhatjuk, mit miért fogyasszunk, és ezt rengeteg tanulmánnyal támasztja alá. Azt tartja a legfontosabbnak, hogy figyeljünk a testünkre és egészséges ételeket együnk. Könyveit tankönyvként is használják védőnők képzésekor. Most következzen az olvasónapló:

Lily Nichols a könyvét azzal kezdi, hogy a széles körben elterjedt kismamáknak ajánlott táplálkozási tanácsokról ír, majd elmondja, hogy a természeti népek nem így táplálják a várandós nőket. A modern társadalomban megszokott, hogy az emberek félnek a zsírtól és a táplálkozási piramis szerint étkeznek, és táplálékuk majdnem felét szénhidrátok alkotják. A természeti népek kismamái mindig a zsírosabb húsokat ették és zsíros tejet ittak. Egy tanulmány szerint a terhesség idején szükséges tápanyagok, amelyekben hiányt szenvednek a leendő anyukák (A-, B12, B6 vitamin, cink, vas, DHA, jód és kolin) olyan ételekben találhatók, amelyeknek csökkentését javasolják a táplálkozási irányelvek. Ráadásul, minél több szénhidrátot fogyasztunk, annál kevesebb mikrotápanyagot (vitaminok és ásványi anyagok) viszünk be, és annál nagyobb eséllyel alakulnak ki nálunk problémák a terhesség alatt. A kismamáknak szánt vitaminok nagyon kis mennyiségben tartalmazzák a szükséges tápanyagokat, ráadásul ezek a készítmények sokszor a szükséges tápanyagok gyengén hasznosítható formáját tartalmazzák (pl.folsavat L-Metil-folát helyett). A terhességi diabétesz pedig a gyermek egészségére is nagy hatással van, mivel az ilyen problémával küzdő anyukák gyermekének 6x nagyobb esélye van 13 éves kora előtt a kettes típusú cukorbetegség kialakulására. Lily Nichols utasításait alkalmazva a hozzáforduló nők felének nem volt szüksége inzulinra vagy gyógyszerekre. A Táplálkozási és Dietetikai Akadémia (Academy od Nutrition and Dietetics) ajánlását a szerző összehasonlítja saját étrendi ajánlásával, és elmondása szerint az Akadémia ajánlása vét a legfontosabb „ne árts” orvosi törvénnyel szemben, hiszen megfosztja a babát olyan értékes tápanyagoktól, amelyek szükségesek például az agy fejlődéséhez.

Az édesanya szervezete minden esetben megtesz mindent, hogy a baba a legjobban fejlődjön, de attól még a tőlünk telhető legtöbbet kell nekünk is nyújtanunk, a lehetőségeinkhez képest. A kutatók is még csak találgatják, miből pontosan mennyit kell fogyasztania egy leendő édesanyának, Lily Nichols ezért a természeti népek kultúráját is figyelembe veszi. Mint a legtöbb szakértő, ő is Weston Price fogorvos és táplálkozáskutató munkájával indít, aki az 1900-as évek elején körbejárta a földet, hogy felkutassa, mit esznek, akik egészségesek. Dr. Price megfigyelte, hogy azok az emberek, akik őseik táplálkozási mintáit követték, egészségesek voltak, és egészséges gyermekeik voltak, míg a rokonaik, akik modern ételeket fogyasztottak, a gyerekeikkel együtt több egészségi problémával küzdöttek (romló fogak, sorvadó így, deformitás, gyenge immunrendszer).

A kismamák sokszor nem kapják meg a szükséges segítséget, amely nélkül nehezen boldogulnak és csak plusz stresszt jelent a számukra, hogy nem tudják, mit miért és hogyan egyenek. Az orvosok azt tanácsolják, hogy szedjenek kismamavitamint és kerüljék az alkoholt. Ettől viszont sokkal többet tehetünk. Együnk valódi ételt! A zöldségek legyenek frissek, a ne fogyasszunk feldolgozott ételt, legjobb, ha legeltetett állatok húsát fogyasztjuk, és a valódi ételen nincs tápanyag táblázat – ha mégis lenne rajta, akkor az nem tartalmaz adalék anyagokat.

A valódi étel egyszerű összetevőkből áll, amelyek a lehető legközelebb állnak a természetben megtalálható ételekhez és nem feldolgozott ételről van szó.

A bevitt kalória mennyiségét az első trimeszter végén ajánlott növelni, amikor a tápanyagszükségletünk 300 kalóriával nő. Ez csak egy becsült érték, mivel némely kismamák tápanyagigénye csak 70 kalóriával nő. A várandós nőknek nem kettő helyett kell enniük, csak 1.1 helyett, és a mikrotápanyag szükségletükre is oda kell figyelni, hiszen elsősorban az nő meg.

Szénhidrátok: a szénhidrátok az egyetlen makrotápanyag, amely jelentősen növeli a vércukorszintet. A babavárás során a vércukorszint gyenge emelkedése is kihat a babára. Egy tanulmány szerint a terhesség elején jelentkező magas inzulinszint (a testünk reakciója a magas vércukorszintre) kapcsolatban áll az idegcsőzáródási rendellenességek kockázatával. A finomított szénhidrátok mellőzésére hívja fel a figyelmet az író. A babavárás ideje alatti magas szénhidrát tartalmú táplálkozás összefüggésben áll a terhességi: diabétesszel, magas vérnyomással, epekő kialakulásával, és azzal, hogy a babának az élete későbbi szakaszaiban metabolikus problémái alakuljanak ki. Az anya magas szénhidrátbevitele kapcsolatban áll a baba tüdejének gyenge fejlettségével és a későbbi életében gyakran jelentkező életveszélyes légzőszervi vírusos megbetegedésekkel. Azok a kismamák, akik a szénhidrátokat alacsony glikémiás indexű (inzulint kevésbé emelő) ételekből viszik be, sokkal több mikrotápanyagot (vitaminok, ásványi anyagok…) visznek be. Lily Nichols szerint azoknál az újszülötteknél és gyermekeknél, akik édesanyja a várandósság alatt a bevitt kalóriák 45-65%-át szénhidrátokból fedezte (ahogyan az egészségügyi szervek tanácsolják), magasabb fokú elhízást figyeltek meg, még a normál súlyúak esetében is. Az egészségügyi ajánlások ugyanígy figyelmeztetnek a napi 175g szénhidrát fogyasztásának veszélyeire. Lily Nichols az első dietetikus, aki nyíltan támogatja az alacsony szénhidráttartalmú, alacsony glikémiás indexű táplálkozást a babavárás ideje alatt, aki tudományosan is alátámasztja állításait. A természeti népek viszont a 175g szénhidráttól is sokkal kevesebbet fogyasztanak, akiknél a szénhidrátok a bevitt kalóriamennyiségnek csupán 16-22%-át képezik. A szerző étkezési tanácsaiban 90-150g szénhidrátot ajánl a várandós nőknek naponta, és elmondja, hogy figyeljünk a testünkre, és ellenőrizzük a vércukrunkat. Azt is hozzáteszi, hogy van, akinek a 90g-tól kevesebb szénhidrát felel meg, és van, akinek a több. A legfontosabb, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire.

Protein: a fehérjék a testünk legfontosabb alkotó elemei, és a testünk minden sejtje tartalmaz fehérjét, valamint szükségünk van zsírsavakra új sejtek építéséhez. Ha a kismama nem visz be elég fehérjét, akkor a gyermekének nagyobb esélye lesz szívbetegség, magas vérnyomás és cukorbetegség kialakulására az élete során, valamint alacsony születési súlyt is okoz. Lily Nichols a várandósság elején 1.22g/kg (a mi testsúlyunkra kell itt gondolni: 70 kg-os nő esetén 70×1.22= 85.4g fehérje) fehérjét ajánl, és 1,52g/kg-ot a végén. Az első trimeszterben igyekezzünk minimum 80g fehérjét fogyasztani naponta, míg a végén minimum 100g-ot. Ha a kismama úgy érzi, nincs elég energiája, a vércukra nem kiegyensúlyozott, gyakran jelentkezik éhségérzet, kíván bizonyos ételeket (főleg édességet) és fáj a feje, akkor kevés fehérjét visz be. A főfehérjeforrások Lily Nichols szerint: négylábú állatok húsa, szárnyasok, halak, kolbász, szalonna, belsőségek, házilag készített húslevesek, tojás, sajt, joghurt, magvak, mogyoró- vagy földimogyoró vaj, hüvelyesek (a szerző nem utasítja el a ketogén étrendet a babavárás alatt, viszont nem teszi kötelezővé senki számára. Mindenkinek oda kell figyelnie a teste jelzéseire – a szerk.). Az állati eredetű ételeknél pedig elmondja, hogy a legjobb, ha legeltetett állatoktól származnak.

Folytatjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.