Olvasónapló
Az első részt itt találják: https://berta-irma.com/lily-nichols-real-food-for-pregnancy-valodi-etel-a-varandossagban-1-resz
Zsír: a valódi ételek közé tartozó proteinforrások zsírokkal együtt járnak, kivéve, ha mesterségesen eltávolítják róluk a zsírt. A terhességben megnő a zsírban oldódó vitaminok iránti szükséglet. A szerző példaként említi a kolint és az A-vitamint (mindkettő a májban és a tojássárgájában található jelentős mennyiségben), amelyekből a kismamák legnagyobb része nagyon keveset fogyaszt. A kolin a babák agyának fejlődéséhez szükséges, és kihat a gyermekek memóriájára és a tanulási képességére a későbbi életük folyamán, hiánya pedig idegcsőzáródási rendellenességet okozhat. A kevés A-vitamin megnöveli a születési rendellenességek, nem megfelelő tüdő- és májfejlődés, kis születési súly és más komplikációk kockázatát. A szervezet omega 3 szükséglete is magas, mivel az agy legnagyobb része zsírból áll. Az omega 6 bevitelt viszont ajánlott alacsonyan tartani, hiszen nagy mennyiségben abnormális agyi fejlődést és nyugtalanságot okoz a babánál. Sok omega 6 található a kukorica-, szója-, gyapotmag- és pórsáfrányolajban. A túl sok omega 6 megakadályozza a DHA (az omega 3 egyik fajtája, amely alapvető szerepet játszik az agy és a látás fejlődésében) szintézisét. A bevitt omega 6 és omega 3 arányának 1:1 kellene lennie, ehhez képest ma az emberek 30x annyi omega 6-ot visznek be, mint omega 3-at. Kerüljük a növényi olajokat. Az állati zsírok nem csak egészségesek, de a babavárás alatt szükséges kulcsfontosságú tápanyagokat is tartalmazzák. A minőségi állati eredetű ételeket részesítsük előnyben, amennyire a pénztárcánk engedi. A legeltetett állatok húsában több az omega 3, mint az omega 6. A legeltetett tyúkok tojása is sokkal több hasznos tápanyagot tartalmaz, mint a zárt tartásúaké. A zsíros ételek növelik a termékenységet, míg a zsírszegények csökkentik azt, és ez a babavárás ideje alatt sem változik meg. Azok az ételek, amelyek segítik a fogantatást és a termékenységet, azok segítenek abban is, hogy kihordjuk a magzatot.
Zsírforrások: állati zsírok, tejzsír, és nem feldolgozott növényi olajok (olíva-, avokádó-, magvakból készült, és kókuszolaj). Kerüljük a kukorica-, szója-, földi mogyoró, sáfrány- és gyapotolajat.
A növényekben lévő tápanyagok és antioxidánsok is jobban felszívódnak, ha zsírokkal fogyasztjuk őket.
Zöldségek: a magas szénhidrát tartalmú zöldségeket leszámítva (mint a burgonya) nem emelik jelentősen a vércukorszintet, mivel sok rostot tartalmaznak. A szívünk alatt hordott magzat képes megízlelni, amit mi eszünk a magzatvízen keresztül. Ha ilyen korán ízleltetjük meg vele az egészséges ételeket, az segíthet abban, hogy a későbbiekben ne legyen válogatós, amikor megkezdjük a hozzátáplálást. A könyvben megtalálható a keményítőt (szénhidrátot) nem tartalmazó, ajánlott zöldségek listája, amely főleg zöld leveles zöldségeket tartalmaz. A lista végén pedig a bizonyos mennyiségű keményítőt tartalmazók vannak, mint a cékla, sárgarépa, pasztinák, borsó és spárgatök, amelyekből, ha nem magas a vércukrunk, akkor nem kell korlátozunk a bevitt mennyiséget.
Folyadék: a kismama folyadékigénye megnő. A baba magzatvízben van, és az anya vérmennyisége is megnő, már az első trimeszterben. A kismamáknak kb. 3 liter folyadékot ajánlott fogyasztaniuk (szerintem ez sok, de ez csak az én véleményem – a szerk.), és ebbe nem csak a víz tartozik bele, de a leves és a tea is.
Só: a várandós nő testében megnövekedett folyadékmennyiség több elektrolitot is igényel. Az elektrolitok segítenek a magas energiaszint megtartásában (mindenek előtt segítenek a normális szívritmus megtartásában), és segíthetnek a fejfájás és az izomgörcsök megakadályozásában. Fontos, hogy elég ásványi anyagot vigyünk be, beleértve sót is. A szerző szerint a legjobb a finomítatlan tengeri só. A kóser só, vagy az asztali só azért nem jó, mert eltávolítják belőlük az ásványi anyagokat, valamint hőkezelik őket. A sóban lévő nátrium és a klorid (NaCl) kulcsfontosságúak az elektrolit egyensúly fenntartásához, segítenek a véráram plazmamennyiségének fenntartásában és megkönnyítik az idegi jelátvitelt. A só segít a gyomorsav normális szinten tartásában. A megfelelő mennyiségű és erősségű gyomorsav szükséges az ásványi anyagok és a B12 vitamin felszívódásához, és a patogén baktériumok megöléséhez, mielőtt azok elhagynák a gyomrot. A tévhittel ellentétben a só nem okoz magas vérnyomást. A Virginiai Orvosi Egyetem kutatása szerint csak az emberiség 25% érzékeny a sóra, ami azt jelenti, hogy csak az emberiség ¼ részének emelkedik meg a vérnyomása a sófogyasztástól, és az emberek 15%-nak lesz magas a vérnyomása sószegény táplálkozással (a sóban a tapadásgátlók okoznak sokszor problémát, nem pedig maga a só – a szerk.). A sószegény táplálkozás igazoltan nem segít a terhességi magas vérnyomás megelőzésében és kezelésében. A sóérzékenység háttérében pedig a szerző szerint a cukrok egyik fajtájának nagy mennyiségű fogyasztása áll, méghozzá a fruktózé.
Mindezek mellett sóra szükség van a baba fejlődése szempontjából is. A várandósság alatti sómegvonás kapcsolatba hozható a méhen belüli növekedés leállással és halállal, alacsony születési súllyal, szervi fejletlenséggel és későbbi működési zavarral.
A táplálkozási piramis helyett a könyvben az újabban elterjedt tányér módszerrel mutatja be az író, hogy miből mennyit ajánlott fogyasztani. A tányér fele zöldségekből áll, negyede szénhidrátokból és negyede proteinből és zsírból. Vannak nők, akik kevesebb szénhidráttal érzik jól magukat, és vannak, akik többel. A szerző elmondja, hogy a többi dietetikussal ellentétben ő nem tesz szigorú mennyiségi ajánlásokat, ha nincs rá komoly oka (gyors súlynövekedés, magas vércukorszint, alultápláltság).
Folytatjuk.