Mi a fontos a gyereknevelésben? – 2. rész

Táplálkozás

– Mi van?! A táplálkozás kihathat bármire is?! Nos, ezt már tényleg nem hiszem el!!!

– Ne is hidd el, próbáld ki!

Ha nem a táplálkozás okozza a problémákat, akkor mi? Na, tippek? A globális felmelegedés? – én azt sem zárom ki. A gyógyszerek? – a gyomorba mennek, szóval, akár tápláléknak is vehetnénk, ha táplálnának. A víz? – igen, az is. A sok cukor és szénhidrát? – miért ne? A sóhiány? – én annak nem adnék két évig sót, aki azt állítja, hogy a gyerekek két éves korukig nem kaphatnak sót. Mi lenne, ha az emberek kipróbálnák? Írhatok én bármit, a világ nagy igazságait is, meg hazugságokat is, de, amíg nem próbálják ki és mindenféle ízillúziót magukba tömve olvassák az írásaimat, addig nem ér az egész semmit.

A gyerekek is rosszul vannak az édességtől, nem csak a cukorbeteg emberek. A gyerekek szervezete küzd a cukorral, azzal a töménytelen mennyiséggel, amelyet magukba tömnek, mert ahhoz, hogy életben maradjon, tennie kell valamit. Miért pörögnek és miért nem fogadnak szót a gyerekek? Miért nem lehet velük elbeszélgetni? A kisbaba, akit elkezdenek hozzátáplálni, hirtelen, ha már „eheti”, hatalmas szénhidrátadagot kap, és senki sem veszi észre, hogy azután lesz kezelhetetlen, hogy elkezdett mindenféle csodasze(/a)rt enni. Ha már mindenben hallgatunk az orvosra, aki azt mondja, hogy oltsuk be, adjunk neki gyógyszert, adjunk enni, inni, pelenkázzuk, akkor miért nem hallgatunk rá, mondjuk a táplálkozásban? Még az általam egészségtelennek tartott táplálkozási piramis is egészségesebb annál, mint amivel kínozzuk a szegény gyerekeket. A táplálkozási piramis alján a gabonafélék állnak, és nem tartom a legegészségesebbnek, de még az is egészségesebb, sokkal, mint a rengeteg édesség. Hol láttak abban a piramisban süteményt, csokoládét és fehér kenyeret? Még az orvos is megmondja, hogy azok nem egészségesek, persze, valószínűleg hozzáteszi, hogy nagy mennyiségben. Egy egyéves gyerek számára mi a nagy és mi a kis mennyiség? Ha már ennyire felelőtlenül etetik az emberek a gyereküket, akkor miért viszik egyáltalán orvoshoz, ha nem hallgatnak rá? A gyógyszereket is ugyanúgy az orvos ajánlja, mint a normális táplálkozást. Vagy miért adjuk be a lázcsillapítót, ha a táplálkozásban nem hallgatunk az orvosra? Hát, mert a lázcsillapító hatása nélkül azonnal nehézzé válik a helyzet, a táplálkozás pedig csak lassan mutatkozik meg… Jaj, de felelősségteljesek vagyunk! – ostorcsapások vége. Lássuk, mit tegyünk a tányérra: egészséges dolgokat!

– A fehér lisztet váltsuk fel teljes kiőrlésűre. Ha azonnal nem is tud áttérni erre a család, akkor lassan adagoljuk. Mondjuk a 25% teljes kiőrlésű liszt aligha észrevehető egy süteményben, vagy egy kenyérben.

– Süssünk otthon kenyeret. Lehet élesztős, vagy kovászos. A frissen sült kenyérnek még a legfinnyásabb család sem tud ellenállni, hiszen langyosan vagy melegen nagyon finom.

– A felvágottat cseréljük le kolbászra, ha csak tehetjük. Glükózszirup van a szalámikban, a tartósítószerekről nem is beszélve. Próbáljunk otthon készíteni párizsit.

– Kenyérmorzsát készíthetünk otthon is a saját készítésű kenyerünkből, vagy használjunk inkább darált diót vagy mandulát.

– Ne vegyünk boltban édességet. Édesítőszereset se! Inkább vegyünk házi mézet termelőtől, olyat, amely megkristályosodik. Amelyik nem kristályosodik meg, azt cukros zsákból pörgették. Mézzel tudunk igazán finom édességeket készíteni, a cukor elhagyása után pedig rájövünk, hogy amit eddig ettünk, csak a finom íz illúzióját okozta. A gyermekeinknek egészséges élelmiszerekre van szükségük az egészséges fejlődéshez. Házi édességrecepteket már posztoltam a receptek között, amelyeket kizárólag mézzel készítek.

– Víz. Vannak elméletek, amelyek szerint elég sok zsírt ennünk, hogy a szervezetünk megtermelje a szükséges anyagcserevizet, a vízivás pedig felesleges. Viszont, ha olyan társadalomban élünk, ahol a gyerekek nem a szalonnát falják, akkor bizony inni is kell. Én is iszom vizet, mert odáig még nem jutottam el, hogy felfogjam és kipróbáljam, tényleg kell-e inni vagy nem. Viszont a gyerekek, ha nem isznak, akkor acetonszagúak, bár, én ezt iskola és óvodaszagnak hívom, lila a szemük alatt, fáradtak és betegesek.

– Sózzunk! Adjunk a gyerekeknek konyhasót, tiszta NaCl-t, mert attól csak egészségesek lesznek. Hatalmas félrevezetés az, hogy nem szabad nekik sót adni. Ha félünk a sótól, először magunkon próbáljuk ki. Ha megsózzuk a reggelit, semmi bajunk sem lesz. Én beveszek minden nap fél kávés kanál sót egy nagy pohár vízzel.

– Az üdítők tényleg üdítenek, oltják a szomjat? Vagy csak még szomjasabbak leszünk tőlük? Megnéztük már, mi van bennük? Mi az, amit megiszunk? Miért iszunk gyümölcs aromát, ha ihatunk valódi gyümölcslevet is? Egyáltalán, minek a gyümölcslé?! Mi fejlődik ki a gyerekeknél a gyümölcslétől? Semmi bajuk sem lesz, ha nem kapnak se mű, se valódi gyümölcslevet.

– Adjunk nekik húst, szalonnát, kolbászt, sonkát, zöldségeket. Uzsonnára egyenek gyümölcsöt. Tudnak így is pocakot növeszteni, hiszen az én gyermekeim sem nádszálvékonyak, inkább erős, izmos alkatúnak nevezném őket.

– Mi is táplálkozzunk egészségesen, mert az egész család életet szeretnénk jobbá tenni.

Miért is kell mindez? Mert jobb életre vágyunk. Ha a sok tartósítószer, cukor, színezék nem kerül be a szervezetünkbe, kinyílik a világ és észrevesszük végre, hogy mit tettünk eddig. Biztos, hogy annyira jó minden, amit készen vettünk?!