Nagy Károly, aki nem csak egy diétát, hanem egészséges életmódot talált

A magyar ketogén csoportok meghatározó személyisége, nagy tudású és minden iránt érdeklődő, tudását folyamatosan fejlesztő, szakemberekkel konzultáló tagja Nagy Károly. Vannak posztjai, amelyeken sokan csodálkoznak, hogy mégis miért és hogyan eszik valamit, én viszont azon lepődtem meg először vele kapcsolatban, hogy böjtölt. Kezdő ketósként másfél éve már nem mertem megbotránkozni semmin sem, hiszen a ketogén diétát sem tartottam helyesnek három évvel ezelőtt, szóval, figyeltem, és feltűnt, hogy nagy tudású emberről van szó, akinek a szavaira figyelni kell. A ketogén táborban készítettem vele is egy interjút, amelyben a ketogén előtti, majd pedig ketogén életéről kérdeztem.

Miért tértél át a ketogén táplálkozásra?

Mindig volt bennem egy fajta egészségtudatosság, ami abból fakadt, hogy édesapám nagyon beteg ember volt. Metabolikus szindrómája, 1-es típusú cukorbetegsége, szívinfarktusa, több érszűkülete, láblevágása is volt. Gyerekkoromban, amikor mind egy szobában aludtunk, végignéztem az injekció adást, éjjelente nem tudtam aludni, mert egész éjjel köhögött, és mindig azzal riogatott, hogy ez genetika, és a szüleim féltettek, nehogy én is így járjak. Mindig az egészségem megőrzésére törekedtem, és pont az édesapámat érintő problémák kezdtek érdekelni. Azért is lettem vegetáriánus, mert azt hittem, ez lesz a megoldás számomra. A vega kurzusokon mindig azt hallani, hogy a vegetáriánusok hosszú életűek, egészségesek, és nem is volt nehéz átállnom a növényi táplálkozásra, de azt nem tudtam egészen helyesen csinálni. Nekem abba belefért a sör, a bor, az édességek, mivel mindez növényi eredetű, de sohasem éreztem jóllakottságot, gyakran kellett ennem. Mindenhol azt sulykolták, hogy teljes kiőrlésű gabonát együnk, és én azt ettem, valamint tönkölykenyeret, és egészségesnek tűnő ételeket fogyasztottam. Sok főzeléket ettem, amelyeket liszttel habarnak. Azt hittem, a főzelékek nagyon egészségesek. Sok nyers zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottam, és elkezdtem hízni. A végén már nem tudtam lehajolni megkötni a cipőmet. Nem is látszott, hogy 120 kg voltam, hiszen magas vagyok, de úgy éreztem, hogy ez nem mehet így tovább, majd pedig kiderült, hogy szívkoszorúér problémám volt. A kardiológusom azt mondta, hogy engem nagyon szeretnek az istenek, mert a LAD szívkoszorúerem tőben el volt záródva, és ebben az emberek meg szoktak halni, én pedig már fél éve ezzel az elzáródott érrel éltem. Az volt a legérdekesebb, hogy még csak infarktust sem kaptam. Ezt a problémát megoldották, én pedig kerestem a betegség elkerülő megoldást, és tudtam, hogy le is kell fogynom. Rájöttem, hogy, ha nem eszem tésztát, kenyeret, rizst, krumplit, akkor beindul a fogyás. Később rátaláltam Szendi Gábor írásaira és onnantól éreztem, hogy ez az, amit kerestem, igaz, már a betegségem után autodidakta módon low-carbos voltam (alacsony szénhidrátot fogyasztó). A paleo korszakom az elején még paleo süteményes, édességes szakasz volt, de alapvetően low-carb. Idővel elfogott a vágy, hogy még tökéletesebben csináljam mindezt, és elkezdtem laboreredményeket nézetni, és mindig volt pár olyan érték, amely eltért a normálistól, amit megpróbáltam étkezéssel kikorrigálni és így jutottam el a ketóig, pontosabban a paleo-ketogén diétáig. Megismerkedtem Tóth Csabával, aki a Paleolit kutyaétrend című könyvem megírása után keresett meg, szeretett volna velem beszélni. Első találkozásunkkor is jól megértettük egymást, és azóta is jóban vagyunk. Nagyon sokat tanulok tőle, szélesek az ismeretei, és nagyon nagy a beteganyag, amelyre rálát, és tudja, mi működik, és mi nem. Elkezdtem fanatikusan olvasni is a témában, videókat nézni, magamon kísérletezni. Szeretek egészséghez kapcsolódó értékeket mérni és rendszeresen laborvizsgálatokat végezni vagy végeztetni. Amit otthon mérni és ellenőrizni lehet, azt mérem is. Fontosnak tartom a naplózást is, mert segíthet pozitív változást elérni. Például le kell írni, milyen étel után milyen vércukor és milyen ketonszintet mérünk, vagy mit tapasztalunk, és így ki lehet szűrni, milyen étel okoz gondot. A ketogén diétától jutottam el a böjtölésig, bár már vegetáriánus koromban is hetente 36 órát böjtöltem. A böjt szeretete nálam nagyon régi, de ketoban sokkal könnyebb. Vegaként kínszenvedés volt 36 óra hosszáig nem enni, és a végén mindig farkaséhes voltam, ketoban viszont ilyet nem érzek. Nálam az éhség már inkább azon múlik, hogy akarok-e enni, vagy sem. Egyelőre nem is látok más olyan alternatívát, vagy ellenjavallatot, ami miatt ezt felfüggeszteném.

Tehát, a betegségtől való félelmem juttatott ide, de ettől függetlenül nem tartom magam orthorexiásnak. A ketósokra és a paleósokra könnyen ráfogják, hogy orthorexiásak (eltúlzott törekvés az egészségre). Én azt mondom, hogy ez egy egészséges mértékű egészségre való törekvés. Ha most három hétig nem lenne más, amit egyek, csak ropi, akkor megenném. Ilyen szinten tudok váltani, tehát, nincs bennem fóbia. Viszont, ha választhatok, akkor nem eszem olyat, ami az ismereteim szerint ártalmas lehet. Én így érzem jól magam. Jó lett a vérnyomásom, a vércukorértékem, az energiaszintem. Jól alszom, jól ébredek, nem vagyok fáradt, minden tökéletes.

A böjtöt nagyon jónak tartom, mert amellett, hogy az egy stressz a szervezet számára, nagyon jótékony hatásai vannak. A böjt ugyanazt váltja ki, mint az étkezési ketózis. Az evolúció során is ehhez alkalmazkodtunk, hiszen nem volt mindig terülj-terülj asztalkám. A ketogén diéta egy könnyebb böjt, mert hasonló előnyei lehetnek, csak nincs éhségérzet. Ha nagyon jól csinálja valaki, akkor ugyanazokat a hatásokat tudja elérni, mint böjttel. Szeretném még tökéletesebben csinálni, de sajnos nem tudok mindig legeltetett állatot enni, vagy nem tudok mindig olyan minőségű tojást enni, mint szeretnék. Egy jó ételpiramisból, de rosszul beszerzett alapanyagokkal ugyanolyan cseberből vederbe esel, mint, amikor nem megfelelő ételeket eszel. Például Amerikában etettek gepárdokat lóhússal és kecskehússal, és előbb-utóbb mind beteg lett. Összehasonlították vadon élő állatokkal, és észrevették, hogy azok az állatok, amelyeket a gepárdok a vadonban elejtenek, sokkal zsírosabbak, sokkal több telített zsírt tartalmaznak. Mindenhol nyers húst ettek az állatok, de a szabadon élő állatok nem lettek például vesebetegek.

Mi a helyzet azzal, hogy a szabadon élő állatok nem olyan zsírosak?

Ez inkább fajtafüggő. Azok is zsírosak, csak az emberek már nem eszik meg a zsíros részeket, mint például a belsőségeket, amelyek igazán zsírosak. Ezeket például parizerekbe és hasonló feldolgozott élelemiszerekbe teszik. Nyíltan oda sem tennék már a vásárlók elé. Ma egy átlagos vásárló a zsírtalan izomhúst veszi meg. Érdekesség, hogy Magyaroszágon az 1800-as években rengeteg vágóhídi per volt, és azért perelték a parasztok a vágóhidakat, mert nem volt elég zsíros a szürke marha, és nem laktak jól tőle. Pereket nyertek ezzel. Most pedig ennek az ellenkezője történik a zsírfóbia miatt és átestünk a ló túloldalára.

Mennyire követ a családod?

A feleségem eléggé, és egy húron is pendülünk. Ő ugyanúgy bólogat azokra a dolgokra, amelyekre én, ugyanazt gondolja, amit én, legfeljebb kikacsingat néha, mivel ő főz a gyerekünkre is, és megkóstolja, amit neki főz, vagy eszik belőle egy kicsit. Attól függetlenül tudja, hogy az nem jó. Nálunk nincs otthon kenyér, de néha van rizs, amit megkóstol, vagy születésnapokon ő is eszik a szülinapi tortából, én viszont már nem eszem ilyeneket. Nekem egyszerűen szétégne a szám attól az édes íztől, nem tudnám megenni. Alapvetően viszont ő követi azt, amit csinálok. Nem kell neki semmit sem magyaráznom, hogy mit főzzön, mert ő pontosan ismeri ezeket az alapelveket, amelyeket követek, és jól is csinálja, kreatívan főz. Mióta mostanában kevésszer eszem, nagyon meg kell válogatni, mit eszem, és ez macerásabb. Egy étkezéssel kell bevinnem azokat a tápanyagokat, amelyeket normál ember 2-3 étkezéssel vinne be. Nekem nagyon bejött az egyszeri étkezés, mivel rájöttem, hogy nagyon szeretek jóllakni, és, ha egyszer eszem egy nap, akkor megengedhetem magamnak, hogy jóllakjak. Szeretem érezni a telítettséget, jóllakottságot. Ahhoz nagyon elszántnak kell lenni, hogy kétszer-háromszor egyél, de csak moderáltan, és ez nekem nehezen megy. Évek óta tartom a súlyom, 2-2,5 kiló mozog fel-le. A napi egy étkezés nagyon jót tesz az alvásomnak. Tehát, a feleségem követ, a fiam pedig naponta 5x étkezik, nála ez működik, de ő sem eszik tésztát, kenyeret, viszont eszik cukrot és édességet. Ő ötször eszik keveset, izmosodik, de ő tinédzser és minden kalóriát azonnal eléget. Viszont ő is nagyjából tisztában az egészséges táplálkozás alapelveivel, de még nem igazán alkalmazza. Sokszor hétvégén ketogén étel van, és azt eszi, de utána eszik egy jégkrémet, vagy gyümölcsöt, de ettől függetlenül ő is gyakran azt eszi, amit én.

Hogy utasítod vissza a cukros ételeket? Van-e, aki győzköd, hogy mégis edd meg?

Nincs, aki győzköd, és nem is izgatnak az ilyen ételek. Olyan helyen dolgozom, ahol napi szinten van kihívás: sok féle torta, gyümölcs. Ez egy multicég, ahol sokan dolgozunk és mindenkinek van születésnapja. Ilyenkor végig kínálgatnak mindenkit sütivel, de tudják, hogy úgysem eszem meg. A gyümölcsöt a cég adja, hogy a dolgozók egészsége toppon legyen. Azt sem szoktam enni, esetleg áfonyát. Nem érzékenyülök el, ha látok egy tortát. Most így viszonyulok az édességekhez, de volt, amikor csak édességen éltem. A gyerekkorom arról szólt, hogy cukrot és csokoládét ettem. A kedvencem az orosz dobozos kondenztej volt, ami 90%-ban cukorból és tejcukorból állt, és abból én naponta egy 250 grammosat megettem, azon éltem. Nagyon erős édességvágyam volt gyerekként, és sokat is szenvedtem a romló fogaim miatt, mert persze mind kilyukadt. Ahhoz képest egy hatalmas pálforduláson mentem keresztül. Ha adódik valami paleo, vagy ketogén édesség, akkor megkóstolom, de nem kezdem otthon legyártani, mert finom volt. Megeszem, de nem különösebben érdekel.

Ha valahol, például egy születésnapon nem biztos, hogy minőségi hús van, vagy minőségi felvágott, akkor eszel belőle? Mi az, ami belefér?

Úgy gondolom, hogy, ha valamit elrontok, azt talán böjttel jóvá tudom tenni. Ha olyan felvágott van, amiről nem tudom, mi van benne, mivel nincs semmilyen krónikus betegségem, ezért beleférhet. Hozzáteszem, hogy egy tenyeremen elfér az a töltelék áru, amit egy évben megeszem. Itt a táborban talán le is merítettem az éves keretem a töltelék árut illetően. Azt a töltelék árut eszem, amit én készítek. Nálam tehát beleférhet az olyan húsnak látszó étel, amelyben nem tudom, hogy mi minden van, de a gabonatartalmú ételek semmiképpen. Az olajos magvak alkalmilag beleférnek, pekándió, mogyoró, mák, vagy dió, és nem érzem, hogy gondot okoznának. Cukros ételeket nem fogyasztok, ha valami eritrites, steviás, glicines, az alkalmilag belefér, de nem minden nap. Tejterméket nem igazán fogyasztok, esetleg néha vajat. Hüvelyesek egyáltalán nem férnek bele.

Milyen vizet iszol?

Leginkább csapvizet iszom. A munkahelyemen is szűrt csapvíz van, azt szoktam inni. Otthon is szűrt vizet iszom. Nem iszom deutérium csökkentett vizet, de mindig is érdekelt a téma. Ha lenne valamilyen házi ketyere, amivel elő lehetne állítani, akkor már biztos beszereztem volna. Megfigyeltem viszont, hogy az állataim nem szeretik a csapvizet. Kitöltöm nekik a csapvizet, és inkább elmennek, keresnek az udvaron egy pocsolyát, és abból isznak.

Mennyit eszel egyszerre?

Én nagyon sokat tudok egyszerre enni, hasfeszülésig. Most is sokat ettem, reggel szándékosan egyel kijjebb gomboltam az övem, mert tudtam, hogy sokat eszem majd. Két tányérral ettem, és ez nekem holnap délig elég is lesz. Tudom, hogy sokan mondják, hogy nem jó teljesen jóllakni, de én szeretem ezt az érzést. Ez kicsit olyan ragadozó érzés, hiszen a ragadozó állatok vannak úgy, hogy éheznek, éheznek, majd pedig jóllaknak, és ez a jóllakottság érzés kell is. Szeretek nassolni is, de nem külön, hanem étkezés után, mondjuk megeszem egy nyers tojást, vagy egy avokádót.

Mit jelent számodra az életmód?

Az életmód az egy olyan filozófia, aminek alárendeli magát az ember, ami által valami olyat tud elérni, ami miatt akár egészségesebb, vitálisabb, hosszabb életű lehet. Nekem az volt az első célom, amikor elkezdtem a ketogén diétát, hogy éljem túl a nagyapám halálának a korát. Azt sikerült, mert ő 45 évesen halt meg. A következő az édesapám volt, aki 56 éves korában halt meg. Most már azt is sikerült. A mostani célkitűzésem az édesanyám életkorát túlélni, aki 77 éves korig élt. Ha ez megy, akkor már bármi lehet. Az édesanyám mindkét végén égette a gyertyát és ő így is elélt 77 éves koráig. Nagyon édesszájú volt, dohányzott, és ehhez képest én jobb helyzetben vagyok, egy csomó olyan dolognak nem teszem ki magam, aminek ő kitette. Számomra az életmód az egy jobb minőségű élethez vezető út.

Vegetáriánusként csináltattál-e vérképet?

Nem tudatosan, hanem, amikor a cég kérte. Mivel mindent naplózok, össze tudom hasonlítani, és messze menőleg jobb minden leletem, mint akkor, a testsúlyomról nem is beszélve. Akkor nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, csak azt néztem, mi a csillagos, és mi nem. Most már a csillagok mögé nézek. Inkább az számít, hogy mi mivel mozog együtt, nem pedig az, hogy mi csillagos.

Nagy Károly egy nagyon jó példa arra, hogy hogyan tehetünk magunkért, az egészségünkért, és hogy mi magunknak kell utánajárnunk mindennek, mert más nem teszi meg helyettünk. Megéri tanulni, és megéri törekedni az egészséges életre.

Aki több információt szeretne a ketogén életmódról, olvasson utána a blogomon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.