William Dufty: Cukor blues – 3. rész

Olvasónapló – 3. rész

A könyv magyar nyelven is elérhető.

Az első részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-1-resz

A második részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-2

A negyedik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-4-resz

Az ötödik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-5-resz

A hatodik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-6-resz

A hetedik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-7-resz

A nyolcadik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-8-resz

Az elmebajjal küzdőket a középkorban még nem zárták be intézményekbe, de a felvilágosodás korában már igen, miután a cukrot már nem a patikákban, hanem a cukorkaárusok árulták. A londoni orvosok dokumentálták már a „cukor blues halálos fizikai jeleit és tüneteit” (Dufty: 67). Amikor nem jelentkeztek nyilvánvalóan halálos kimenetelű betegségek, akkor az orvosok már nem megbabonázottnak, hanem őrültnek, zavarodottnak tekintették a betegeket, és nem tudtak mit kezdeni az állapottal. A bolondok házába pedig bárki bekerülhetett, elég volt egy feljelentés. „Háromszáz évvel később az érzelmileg zavarodott személyek két lábon járó robotokká alakíthatók, akiknek az elméjét pszichoaktív gyógyszerek tartják ellenőrzés alatt. Ma az orthomolekuláris pszichiátria olyan úttörői, mint Dr. A. Hoffer, Dr. Allan Cott, Dr. A. Cherkin vagy Dr. Linus Pauling szerint az elmebetegség egy mítosz, és a lelki zavarok csupán az első tünetei lehetnek annak, hogy az emberi szervezet képtelen kezelni a cukorfüggőség okozta megterhelést.” (Dufty: 68)

Dr. Paulingot idézi az író, aki szerint az elmebetegség B12 vitaminnal és C vitaminnal kezelhető, és hogy valamilyen tápanyagok hiánya okozza azt. Dr. Hoffertől is idéz az író, aki szerint a skizofrénia kezelésének fontos eleme egy olyan táplálkozás, amely visszafogja a szacharóz fogyasztását. A hiperaktív és pszichotikus, vagy az agysérülést szenvedett, esetleg tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél végzett kutatásokat is idéz az író, amelyek szerint, ha a családban sokszor fordult elő cukorbetegség, vagyis nem tudták megfelelően feldolgozni a gyerekek elődei a cukrot, akkor a gyerekek szervezete sem tudja. Erős cukorfüggőség is azoknál a gyerekeknél alakul ki, akik nem bírják a cukrot. A szerző azt is elmondja, hogy a skizofréniával diagnosztizált betegeknél megfigyelték, hogy étrendjük édességekben, cukorban, kávéban, koffeintartalmú italokban gazdag.

A szerző Dr. Thomas Szaszt idézi, aki elmondta, hogy aki egyszer a pszichiáterek keze közé került, arról bizonyosan megállapították az őrültséget. „Van egy mondás, mely szerint a sebészek eltemetik a hibáikat. Az orvosok és a pszichiáterek viszont bezárják őket. Biztos helyre.” (Dufty: 70)

A helyzet felháborodást váltott ki: „Az orvosok és papok, akik főszerepet játszottak.

ezekben a drámákban, most cinkos kényszerszövetségben álltak egymással, amiből mindenki számára világossá vált, hogy vér tapad a kezükhöz. Ami tegnap eretnekség volt, az mára protestáns hagyomány lett. Az emberek csapatostul hagyták el a

templomokat, és a király csatlósainak fel kellett lépniük ez ellen: súlyos bírságokat szabtak ki azokra, akik vasárnap nem voltak ott a misén.” (Dufty: 70)

1710-ben az őrület megoldásával egy névtelen pap állt elő, aki a maszturbációt kiáltotta ki annak okául, és ez az elmélet 300 éven keresztül uralkodott is, és az összes cukor okozta betegséget a maszturbáció számlájára írtak. Ha valakit nem tudtak kigyógyítani, arra fogták, hogy maszturbál. A gyógyíthatatlanokat bolondokházába zárták, ahol kényszerzubbonnyal akadályozták a maszturbációt. „Akiket próbaidőre hazaengedtek, nappal erényövvel közlekedtek, éjszakára pedig szögekkel kivert antierekciós gyűrűket húztak fel. Csak idő kérdése volt, hogy a sebészek mikor állnak csatasorba. S hogy milyen fegyverrel? A körülmetélés ószövetségi rituáléjával. Végül még a női csikló műtéti eltávolítását is kidolgozták.” (Dufty: 72) A szerző megemlíti még, hogy idegek átmetszését, petefészek eltávolítást, és még sok szörnyű dolgot láttak a probléma megoldásaként. Az író elmondja, hogy Semmelweis Ignác felfedezése a gyermekágyi láz okáról őt is a bolondokházába vitte, miután sarlatánnak és kuruzslónak kiáltották ki. „Ha száz évvel ezelőtt egy orvos még azt a radikális elképzelést sem volt képes elfogadni, hogy saját piszkos keze nemkívánatos betegségeket és szenvedést terjeszt, enyhe túlzás volt elvárni tőle, hogy a cukorfogyasztás elképesztő megnövekedését összekapcsolja az új betegségek megjelenésével.” (Dufty: 74) Sigmund Freud, aki cukor és kokainfüggő volt, hozott változást a probléma kezelésében, aki szerint a maszturbáció gyógyítása a pszichológus feladata, akinek igen magas órabért kell fizetni az olcsó erényöv helyett.

„Azelőtt ördögűzőhöz vitték az ilyen beteget — ma pszichiáterhez.” (Dufty: 75) A szerző szerint mindent a szkizofrénia okaként kezdtek látni: a családi vitáktól a szegénységen át a problémamentességig, míg végül felfedezték a skizofrénia sebészeti kezelését, amelyet az agyon végeztek. A szerző megemlíti a keleti gyógyászat nézőpontját, amely szerint az egész embert, testet és lelket is kell gyógyítani és az embert helyes táplálkozással kell gyógyítani. Az 1940-es években Dr. John Tintera a mellékvesekéreg-hormonok nem megfelelő termelődésével küzdő betegeinél a cukor blues többi tünetét fedezte fel és glükózintolerancia tesztnek vetette alá őket. Az eredmények fiatalokra nem jellemző értékeket mutattak, amelyekkel már kisgyerekkorban sok mindenre fény derülhet. „A visszautasító magatartás, a hiperaktivitás és a fegyelem betartásának folyamatos hiánya egyértelmű jelei annak, hogy legalább a minimális laboratóriumi teszteket érdemes elvégezni: vizeletvizsgálatot, teljes vérképet, P.B.I. meghatározást (proteinhez kötött jód), és az ötórás glükóztolerancia-tesztet.” (Dufty: 78) Dr. Tintera sok fontos tanulmányt jelentetett meg, és határozottan nemet mondott a cukorra. A szakmájában üldözték ezért, miközben „a portugál Egas Moniz Nobel-díjat kapott a lebenymetszés kidolgozásáért a skizofrénia kezelésében”. (Dufty: 79) Tintera az allergiák esetére is azt mondta, hogy a cukor okozza mindet.

1665-ben Londonban pestis ütötte fel a fejét. A vidéki emberek, akik nem ettek cukrot, nem lettek betegek. A pestis után pedig Londonban egy orvos feljegyzett egy új tünetet, illetve betegséget, a mézgyulladásos erős vizelet ürítést, mivel a diabetes mellitus (ma kettes típusú cukorbetegség néven ismert – a szerk.) ezt jelenti. Az író szerint azért nem nevezhették a betegséget cukorgyulladásnak, mert maga a király is nyakig benne volt a cukorbizniszben.

Folytatjuk.