Olvasónapló – 7. rész
Az első részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-1-resz
A második részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-2
A harmadik részt itt találják: http://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-3-resz
A negyedik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-4-resz
Az ötödik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-5-resz
A hatodik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-6-resz
A nyolcadik részt itt találják: https://berta-irma.com/william-dufty-cukor-blues-8-resz
A könyv magyar nyelven is elérhető.
Egy hajótörés áldozatairól tesz említést az író, aki elmondja, hogy a 9 napon át a tengeren hánykolódó matrózokra, akik csak cukrot és rumot fogyasztottak, nagyon legyengült állapotban találtak rá, majd pedig egy kísérlettel igazolták, hogy kizárólag cukrot fogyasztani sokkal veszélyesebb, mint semmit sem enni, és, hogy csak vízen igen sokáig életben maradhatunk.
„A finomított cukor halálos az emberi szervezetre, mert a táplálkozástudósok értékelése szerint csak „üres kalóriák”-at tartalmaz. Ráadásul a cukor fogyasztása rosszabb, mintha semmit sem ennénk, mert megemésztéséhez, méregtelenítéséhez és kiválasztásához a szervezettől értékes vitaminokat és ásványi anyagokat von el.” (Dufty: 155) A cukor elleni védekezésben a szervezet aktiválja a sóban lévő nátriumot, a zöldségekben lévő magnéziumot és káliumot, és a csontokban lévő kalciumot. A vér felborult savbázis egyensúlyát próbálja így helyreállítani a szervezetünk. „A napi rendszerességgel fogyasztott cukor a vér állandó savas eltolódását eredményezi.” (Dufty: 155) Sok problémát sorol fel az író, amelyet a cukor okoz: a belső szervek elzsírosodása miatt megemelkedik a vérnyomás, a paraszimpatikus idegrendszerünk által irányított szervek, pl. a kisagy működése részben vagy teljesen leáll, megváltozik a vörösvértestek minősége, elszaporodnak a fehérvérsejtek és lelassul a szövettermelődés. Az immunrendszerünk legyengül és nem tudunk megfelelően reagálni a hidegre, melegre, szúnyogok vagy mikrobák támadására. „ … a cukoripar dollármilliókat áldoz a kulisszák mögött a tudomány támogatására. A pénz csábításának ellenállni nem tudó rangos tudósokat mindig abban a reményben nyeri meg magának, hogy egy nap majd előállnak egy (legalább fél-)tudományos szenzációval, a cukor előnyeivel kapcsolatban.” (Dufty: 156)
„Bebizonyosodott azonban, hogy 1. a cukor döntő szerepet játszik a fogszuvasodásban; 2. a cukor elhízást okoz; 3. a cukormentes táplálkozás meggyógyít olyan általánosan elterjedt, súlyos betegségeket, mint a cukorbetegség, a rák és a szívbetegség.” (Dufty: 157)
Mindent megtettek a cukorgyártók, hogy elhitessék az emberekkel, hogy a cukor jó. Az állatok viszont a természetes dolgokat szeretik, ezért is bizonyosodott meg egy gazda arról, hogy a műtrágya sokkal rosszabb, mint az istállótrágya, vagy épp ezért nem sikerült az állatokat zsírszegény, cukrozott tejjel sikeresen etetni. Akadtak, akik könyveket és tanulmányokat írtak a cukor egészséges mivoltáról, és annak károsságával foglalkozó írásokat meg sem említettek. Az ilyen könyveket vagy tanulmányokat pedig az élelmiszer ipari óriások tömörülése támogatja. Dr. Weston A. Price munkáját is megemlíti a szerző, amely 1939-ben jelent meg és a világ különböző pontjain primitív körülmények között élő népek egészséges mivoltáról és egészséges fogairól is ír. Amikor ezek a népek kapcsolatba kerültek a civilizációval „fizikai degeneráció indult el, amely már egyetlen generáción belül is egyértelműen megfigyelhető volt.” (Dufty: 161) Az író egy másik műből idéz: „Menjünk el civilizálatlan vademberek közé, nézzük meg, hogyan táplálkoznak, és tanuljunk belőle — írta Earnest Hooten, harvardi professzor Apes, Men and Morons (Majmok, emberek, idióták) című könyvében. — Ne csináljunk úgy, mintha a fogkefe és a fogkrém fontosabb lenne, mint a cipőkefe és a cipőkrém. A konzumélelmiszerektől konzumfogaink lettek.”
Mivel a cukoripar nem támaszkodhat a kutatásokra, hiszen még nem sikerült bebizonyítani, hogy a cukor nem káros, ezért a reklámokhoz fordul segítségért.
„A finomított cukrot az első és második világháborúban még doppingszerként használták, de a koreai és vietnami háború idejére a csapatok annyira megteltek vele, hogy sokan rászoktak a hasisra, a fűre, sőt, még erősebb, függőséget okozó drogokra is.” (Dufty: 165)
„A cukor megjelölésére szolgáló szénhidrát szó szándékosan félrevezető. Amióta a konzerv- és egyéb dobozokon fel kell tüntetni az élelmiszerek tápértékének jellemzőit, valamennyi szénhidrátot egy kalap alá vesznek. Teljesen mindegy, hogy finomított cukorról vagy teljes értékű, valamilyen más szénhidrátról van-e szó — csak a szénhidrátok összmennyisége szerepel a címkén. Ily módon a címke egyszerűen elrejti a cukortartalmat a gyanútlan vásárló elől. A vegyészek ráadásul azzal is fokozzák a zűrzavart, hogy cukor gyűjtőnévvel jelölnek meg egy vegyületcsoportot, amelyhez hasonló, de nem azonos anyagok tartoznak.” (Dufty: 166)
„A dobozon feltüntetik a fehérjéket, a szénhidrátokat, a zsírokat és a vitaminokat. De azt sehol nem írják, hogy a termék mintegy 20%-a cukor. Ezt a szénhidrát fedőnév fedi el. Hozzá nem adtak semmit. Csak elvettek belőle. Nem is maradt benne más, csak kalória.” (Dufty: 168)
1950-ben egy brit orvos ételeket vizsgált meg mikroszkóppal és voltak, amelyek 100%-ban hamisítottak voltak, és voltak élelmiszer típusok, amelyeknek csak pár százaléka volt valódi. Amikor vizsgálatok indultak ilyen ügyekben, szigorú törvényeket hoztak. 1900-ban közel 6000 ember betegedett meg egy új, ismeretlen betegségben.
Végül kiderült, hogy a betegek sörfőzdékben dolgoztak, vagy sörivók voltak. A járványban érintett sörfőzdék mind cukrozták a sörüket, a cukrot pedig ugyanattól a szállítótól szerezték be. A kérdéses cukor pedig arzénnal szennyezett volt. Ekkor derült fény a cukorkészítés veszélyes folyamataira.
A Coca Cola keletkezéséről és múltjáról is említést tesz az író, valamint elmondja, hogyan nem emeltek vádat az azt gyártó cég ellen, és hogyan akadályozták meg, hogy az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium Vegyészeti Hivatala továbbra is bíróság elé akarja állítania Coca-Cola céget, és mindez a mezőgazdasági miniszter utasítására történt. A vizsgálatot tovább folytathatta a Mezőgazdasági Minisztérium Vegyészeti Hivatala, miután egy újságíró megfenyegette a mezőgazdasági minisztert, hogy lapjában megjelenteti, hogy maga a miniszter utasítására tiltották meg a további vizsgálatokat. Végül a koffeint, amelyről a vita szólt, mégis adalékanyagnak minősítették, és látszólag a Coca Cola veszítette el a pert, de valójában a kiskapukat kihasználva szinte semmi sem történt. És mi a legérdekesebb? Hogy minden betegségre, problémára a Coca Colát ajánlották és reklámozták gyógyírként.
Egyszer maga Teddy Roosevelt volt az, aki a mezőgazdasági miniszterrel és a Dr. Wiley-vel, a közszolgálatiság megvesztegethetetlen szimbólumával, együtt hallgatta meg a ketchupgyártók és kukoricakonzervesek panaszait, akik szerint a szigorítások gátolják őket a haszonszerzésben. „A miniszter azt válaszolta, hogy a törvény az törvény. Be kell tiltani minden élelmiszeriparban használt adalékanyagot, ami káros az egészségre: – Dr. Wiley kiterjedt kutatásokat folytatott arról, hogyan hatnak a benzoáttartalmú élelmiszerek egészséges fiatalemberekre, és minden esetben azt tapasztalta, hogy egészségi állapotuk megromlott.” (Dufty: 191) Az említett vita viszont mégis kudarcba fulladt, mert Wiley, az élelmiszer ellenőrző hivataltól nem volt eléggé informált az elnök egészségügyi állapotával kapcsolatban, és károsnak nevezte a szacharint, amelyet maga az elnök is rendszeresen fogyasztott, mivel gond volt a vércukrával. Ezek után pedig Wiley soha többé nem találkozhatott az elnökkel.
„Dr. Wiley és a Vegyészeti Hivatal csillaga elkezdett leáldozni. (…) A végrehajtó szervek határozata hallgatásra ítélte, és az élelmiszerekben használt adalékanyagok veszélyeit taglaló tudományos beszámolói kiadatlanok maradtak. Végül lemondásra kényszerült azért, hogy ismét ki tudjon állni a nyilvánosság és a kongresszus elé.” (Dufty: 194)
Amikor dr. Wiley könyvet írt mindarról, amit a kormány közelében tapasztalt, a kézirat eltűnt a nyomdából. 10 év alatt újraírta könyvét, de sok említett politikus távozott a politikából, és nem voltak aktuálisak az információk. Könyvének címe: The History of a Crime Against the Food Law (Egy bűncselekmény története az élelmiszertörvény ellen). Ilyen leleplező könyvet nem írt még senki, és nem engedte, hogy újra eltűnjön a kézirat. Maga felügyelte a nyomtatást, és bestsellernek indult a könyv. Ami felkeltette Wiley gyanúját az az volt, hogy nem kapott olvasói leveleket, és kritikákat sem írtak róla, de a könyvek tovább fogytak, csak épp sehol sem lehetett őket kapni. Végül néhány, nála maradt példányt helyezett el könyvtárakban, de onnan is hamar eltűntek a könyvek. „Ha a Vegyészeti Hivatalnak annak idején megengedték volna, hogy az előírások szerint végrehajtsa a törvényt, amint azt meg is kísérelte végrehajtani, milyen hatással lett volna a mai élelmiszerpiacra? Az amerikai élelmiszerekben még nyomokban sem volna benzoesav, kénsav vagy szulfit, timsó, vagy szacharin. Ezek az anyagok legfeljebb orvosi célú alkalmazásra léteznének. Az üdítőitalok nem tartalmaznának koffeint és teobromint. Fehérített liszt nem kerülne országos kereskedelmi forgalomba. Élelmiszereinket semmilyen formában nem hamisítanák, és nem látnák el hamis feliratokkal. Népünk egészsége nagyban javulna, életkora jelentősen meghosszabbodna. Az élelmiszerek gyártói, különösen a molnárok arra fordítanák energiáikat, hogy teljes kiőrlésű, rostálatlan gabonalisztek termelésével javítsák a közegészségügy helyzetét és boldogabbá tegyék a családokat.” – ezek Dr. Wiley értekezésének záró sorai 1929-ben. (Dufty: 196)
A Vegyészeti Hivatalt feloszlatták és helyette ma az FDA van (Food and Drug Administration- Élelmezésügyi és Gyógyszerészeti Hatóság). „Az élelmiszergyártók és élelmiszer feldolgozók zöld utat kaptak, hogy gyakorlatilag bármit beletehessenek termékeikbe, amíg be nem bizonyosodik róluk, hogy ártalmasak az egészségre. Az élelmiszer- és gyógyszertisztasági törvény lényege veszett el ezzel. (…) Mára a GRAS-lista olyan terjedelmes lett, hogy az átlag amerikai minden évben öt font kémiai adalékanyagot fogyaszt el, és hozzá körülbelül újabb ötven font rejtett cukrot.” (Dufty: 197) 70 évvel később levették a szacharint a GRAS-listáról (biztonságosnak ítélt adalékanyagok). Ezután kitalálták a vitaminokkal dúsított cukrot, de gyorsan el is tüntették a boltok polcairól, mert veszélyt jelentett a sok, üres kalóriát tartalmazó ételre nézve. A pereskedések során szóba került, hogy az üdítő italok gyártását nem felügyelik, és hogy a Coca Cola komoly mennyiségben tartalmaz foszforsavat, és végeztek kísérletet, amelyben a kérdéses ital felpuhította, majd szétmarta a fogakat. Egy kongresszusi tar pedig megemlítette, hogy a cola 48 óra alatt szétmart 3 szöget. A Coca Cola nagyjából olyan savas, mint az ecet, de ez a cukor miatt nem érződik.
„1962 és 1972 között csökkent a kávé- és a tejfogyasztás, míg az üdítőital-fogyasztás szinte megduplázódott: 1962-ben még 62 liter jutott egy főre évente, 1972-ben már nem kevesebb, mint 114 liter.” (Dufty: 201) „Italfüggőségünk — a bölcsőtől a sírig — valójában cukorfüggőség.” (Dufty: 202)
Folytatjuk.